Saját SZDSZ

Az idő szorítását, a helyzet kínosságát nyilván a felek is érzik, ezért is ül le tárgyalni az MSZP és az Együtt–PM vezetője.

A magukat korszakváltóknak nevező erők egyik nem tipikus híve, Hajós András, akinek megélhetése aligha függ a politikai széljárásoktól, görcsök nélkül mondhatja a Heti Válasznak: az sem tragédia, ha nyolcévente van kormányváltás. A kijelentés híven tükrözheti a baloldali, liberális tábor helyzetértékelését, ám a lemondó nyugalom, a higgadt beletörődés aligha általános érzés. Mert igaz ugyan, hogy minden jel szerint megakadtak az MSZP és a Bajnai-féle szövetség közötti tárgyalások, s hosszú és értékes hónapokat vesztegettek el a felek, azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy az ellenzék nem élethalál-harcnak fogja fel a jövő évi választást, ahogy arról Mesterházy Attila korábban már beszélt is.

Az idő szorítását, a helyzet kínosságát nyilván a felek is érzik, ezért is ül le holnap tárgyalni az MSZP és az Együtt–PM szövetség vezetője. Ahhoz képest, hogy nyár végére, ősz elejére már teljes körű megegyezést, képviselő-jelölti listát ígértek, semmire sem jutottak, de egy legfelsőbb szintű találkozó mindig magában hordozza az áttörés esélyét. Ezzel kapcsolatban nem érdemes jósolgatni, legfeljebb annyit rögzíteni, felettébb nehéznek látszik egy olyan alku összehozása, amely a szavazatmaximalizálás szempontjának figyelembevétele mellett nem jár súlyos érdeksérelmekkel a tervezett szövetség egyik vagy másik lehetséges résztvevője számára. Ha nem ő lesz a közös miniszterelnök-jelölt, az már mindenképpen veszteség Bajnai Gordonnak, hiszen akik küldetést szántak neki, nem egy másvalaki által irányított rendszerbe való beilleszkedésre gondoltak. Ám a tavaly őszi erőteljes rajt óta az idő nem neki dolgozott, nem neki szállította a megdönthetetlen érveket az MSZP elnökével folytatandó holnapi egyezkedésre.

Ráadásul a volt kormányfőnek időközben akadt egy külön problémája: saját szövetségese, az LMP szakadárjai alkotta Párbeszéd Magyarországért, amely a Bajnai körül keringő szervezetek közül egyedüliként áll hivatásos politikusokból. A Bajnai-szövetséget sokat rokonítják a dicstelenségben kimúlt SZDSZ-szel, mostanra a vezető a nyakába kapott egy saját kis SZDSZ-t is. Amely két dologban hasonlít az elődökhöz: gyakran hangot ad a szocialistákat sújtó megvetésének, és kíméletlenül igyekszik kipréselni partnereiből a politikai túléléshez szükséges pozíciókat, képviselő-jelölti helyeket. S ha érdekei azt diktálják, erről az MSZP-vel is kész megalkudni – akár Bajnai kárára.

A tekintélyt parancsoló vezető hiánya – akinek léte nem a diktatúra iránti lelki igény tárgyiasulása, hanem komoly versenyelőny a modern tömegdemokrácia feltételei között vívott küzdelemben – azonban csak a kisebbik gondjuk az önjelölt korszakváltóknak. A nagyobbik a teljes eszmei zűrzavar és hiteltelenség, amellyel saját magát szembesítette a Gödi Fészekben a baloldal. Az élveboncolássá alakult rendezvényen is rögzítették: a magyarországi baloldalt reprezentáló MSZP a rendszerváltozás óta kormányon mindig neoliberális kurzust vitt, s ma sincs komolyan vehető válasza a rezsicsökkentő, bankokat adóztató jobboldali kormánypolitikára. Nyolc hónappal a választások előtt se vezetőjük, se a választók számára átélhető, vonzó történetük nincs a rezsimváltásról beszélő, egymással is haragban lévő erőknek.

A kormányoldal ezért is számolhat azzal, hogy nehéz lesz megállapodnia az MSZP-nek és a Bajnai-csapatnak. Ám arra is készülnie kell, így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de meglesz az az alku.

(Szerető Szabolcs)