Körülbelül így foglalható össze a „baloldali” párt válasza a rezsicsökkentésre és a felvetésre a nonprofit közműszolgáltatókról, pedig egy baloldali értékrendbe ennél azért több férne. Sőt, legfőbb szövetségesük, Bajnai Gordon azt próbálja megindokolni, miért is káros a lakosságnak, ha kisebb energiaszámlákat fizet. Akárhogy számol, mindig az jön ki, hogy a háztartások ráfizetnek arra, hogy 10, majd 11 százalékkal mérséklődik a rezsi ára. Kétségtelenül kreatívabb válasz, mint az „áramkimaradások jönnek” és „csak az úszómedencések járnak jól” című korábbi szlogenjeik, és biztos, hogy rengeteget kellett számolnia az Együtt– PM-nek, mire kijött nekik ez a mínuszos eredmény. Szanyi Tibort viszont láthatóan nem értesítették az új kommunikációs taktikáról, mert a televízióban már 30 százalékos csökkentést követelt, arra persze nem válaszolva, hogy mi gátolta évekig a Gyurcsány- és a Bajnai-kabinetet, hogy lefaragjanak az energiaárakból. Szanyinál még nagyobbat blöffölt Bajnai, aki a hét végén azzal hozakodott elő, hogy minden fiatalnak képes lesz munkahelyet biztosítani, elég, ha rá szavaznak jövőre. Nem kis mutatvány lenne, mert mellesleg egész Európa – a németektől a görögökig – évek óta ugyanezzel a problémával küszködik (eddig nem sok sikerrel), de reméljük, ezt is hasonló alapossággal kiszámolták az Együtt 2014 háza táján, mint a rezsiszámlát.
Ha így haladunk tovább, a vártnál hamarabb eljuthatunk a Kétfarkú Kutya Párt 2010-es programjáig, amely örök életet, garantált boldogságot és – nem mellékesen – ingyenes energiát ígért a választóknak, igaz, ők csak vicceltek
Komolyra fordítva a szót: a közműszolgáltatók közösségi tulajdonba vétele és nonprofittá tétele, a családi adókedvezmény nemrég bejelentett kiszélesítése és a rezsicsökkentés folytatása kétségtelenül értékrendválasztást jelent, amire az ellenzéknek eddig nem sikerült választ találnia. Pedig elvileg ők képviselnék a hagyományos baloldali eszméket, legalábbis ezt mondják. A közműcégek rosszul sikerült privatizációjának utólagos védelmezése, az országból tíz év alatt több száz milliárd forint hasznot kipumpáló külföldiek sajnáltatása márpedig nem ebbe az irányba mutat.
A válságból lassan kikászálódó magyar gazdaság túl van egy nehéz konszolidáción. Végre a növekedéshez köthető feladatok megoldására lehet fókuszálni, ezért szükséges az előbb említett értékrendválasztás. A három évvel ezelőtt unortodoxnak bélyegzett gazdaságpolitika egyes elemei ugyanis ma már ortodoxnak számítanak, és több követőre találtak Európa-szerte. A bankadótól a monopolhelyzetben lévő multinacionális nagyvállalatokra kivetett szektorális adókig, a magánnyugdíjpénztárak átalakításától a rezsicsökkentésen át egészen az egyes hazai (nálunk a húsipari) ágazatok megmentéséig. A veszteséges bankokról pedig időközben kiderült, hogy nem azért kerültek bajba, mert kiszipolyozta őket a magas adó, hanem mert évekig felelőtlenül, főleg devizában hiteleztek.
A már régen lejárt neoliberális lemezt ismétlő MSZP-nek és holdudvarának épp olyan rosszul áll, ahogy posztkommunista pártként kommunistáznak válaszul a közműcégek átalakítására, mint ahogy Bajnai Gordon 2009-ben énekelte az Internacionálét.
Valami újat kéne kitalálni. Persze csak ha ráérnek a kevesebb választókörzet miatt rövidebb jelöltlista körüli veszekedések után.
(Szabó Anna)
