A válságból lassan kikászálódó magyar gazdaság túl van egy nehéz konszolidáción. Végre a növekedéshez köthető feladatok megoldására lehet fókuszálni, ezért szükséges az előbb említett értékrendválasztás. A három évvel ezelőtt unortodoxnak bélyegzett gazdaságpolitika egyes elemei ugyanis ma már ortodoxnak számítanak, és több követőre találtak Európa-szerte. A bankadótól a monopolhelyzetben lévő multinacionális nagyvállalatokra kivetett szektorális adókig, a magánnyugdíjpénztárak átalakításától a rezsicsökkentésen át egészen az egyes hazai (nálunk a húsipari) ágazatok megmentéséig. A veszteséges bankokról pedig időközben kiderült, hogy nem azért kerültek bajba, mert kiszipolyozta őket a magas adó, hanem mert évekig felelőtlenül, főleg devizában hiteleztek.
A már régen lejárt neoliberális lemezt ismétlő MSZP-nek és holdudvarának épp olyan rosszul áll, ahogy posztkommunista pártként kommunistáznak válaszul a közműcégek átalakítására, mint ahogy Bajnai Gordon 2009-ben énekelte az Internacionálét.
Valami újat kéne kitalálni. Persze csak ha ráérnek a kevesebb választókörzet miatt rövidebb jelöltlista körüli veszekedések után.
(Szabó Anna)
