A tét közel négyezermilliárd forint volt, ennyi pénzt blokkolt az Európai Bizottság mindössze egyetlen regisztrációs lap kitöltési kötelezettségére hivatkozva. Ami 2006 óta nem szúrta a bizottság szemét – vagyis az, hogy a magyar mérnöki kamaránál be kell jelentkezniük a külföldi mérnököknek –, most hirtelen leküzdhetetlen bürokratikus akadállyá vált. Ami más országokban is bevett gyakorlat, és mindössze egy darab A/4-es lap beadását jelenti, abban Brüsszel zárolási indokot talált. Ezt kellett kivédenie Lázár Jánosnak úgy manőverezve az uniós apparátus útvesztőiben, hogy brüsszeli nyelven is megértesse: nem lehet a magyar felzárkózási alapokat politikai támadásra felhasználni.
A négyezermilliárd forinthoz képest a 70-75 milliárd forintos büntetés eltörpül, mégis bántja az igazságérzetünket. A bizottságot képviselő Johannes Hahn osztrák biztos ugyanis egyetlen mondattal sem indokolta a magyar pénzek „korrekciójának” szükségességét, és – lássuk be – a kamarai bejelentkezést mint nyomós indokot nehéz komolyan venni. Csakúgy, mint azt a kitételt, hogy nagy építkezéseknél legyen legalább egy mérnök, aki tud magyarul középfokon.
A tegnapi tárgyalás legnagyobb sikere, hogy az EU-nyelvezetben korrekcióvá szépült büntetést később fel lehet használni, vagyis a jövőben erre az összegre is ki lehet írni magyar pályázatokat. A másik részeredmény, hogy az eredetileg 25 százalékos büntetést öt százalékra alkudta le Lázár, ami végső soron nem is rossz arány. Talán kezdenek minket egyenrangú partnerként kezelni Brüsszelben? Vagy Lázár meggyőzte Hahn urat arról, hogy ő „valójában Magyarország barátja”, csak eddig ennek éppen az ellenkezőjéről győzködték mások sikeresen?
Mindenesetre jelzésértékű, ahogy az államtitkár nyomatékosította: kész akár kéthavonta is emlékeztetni Hahn biztost, hogy továbbra is a magyarok barátja Mindez azonban cseppet sem tréfa. Nem múlhat egy ország költségvetése, magánberuházások sora és az állami infrastrukturális fejlesztések 90 százaléka azon, hogy milyen lábbal kelt fel aznap az unió egy, a köznép által soha sehol meg nem választott biztosa. Úgy, ahogy nálunk senki nem voksolt annak idején Andor László neomarxista bankárra (!), úgy Johannes Hahnt sem küldte néhány párttársán kívül a kutya sem Brüsszelbe, hogy onnan igazgathassa 28 tagállam regionális felzárkózását. Ez a mély bizalmi válság vezethetett olyan torz döntésekhez, mint a magyar felzárkózási terv befagyasztása, vagy a Malév csődjéhez jelentősen hozzájáruló uniós bírság kiszabása.
Az EU-csörte után Lázár Jánosnak egy sokkal hosszabb küzdelemre kell berendezkednie: a magyar minisztériumokból, önkormányzatokból és pályázati győztesekből kell kifacsarnia, hogy az idén záruló (és 2015 végéig kifizethető) Új Széchenyi-terv ütemezését tartsák be. Nem lesz könnyű dolga. Az uniós támogatású beruházásokat, illetve pályázatokat már 2010-ben óriási késéssel, kifejezetten rossz szerkezetű elosztással, elakadt építkezések garmadájával vette át a kormány. A lassú és nehézkes pályáztatási rendszer felgyorsítása, a stratégiai döntések meghozatalának felelősségvállalása végre markánsan látszik.
Most az idővel kell versenyt futnunk ahhoz, hogy egyetlen eurócent se maradjon Brüsszelben. Lázár mindenesetre siet.
Szabó Anna
