Nyersebb, de őszintébb lenne, ha félretennénk a PC szerint rendben lévő bajkavarót, és nevén neveznénk, hogy mit is tesz Gyurcsány. A politika színpadán azt a bizonyos büdös masszát kavargatja, meglehetős nagy hévvel. Lehetünk elegánsabbak is, elvégre a Magyar Nemzet nem trágárkodhat, és akkor Gyurcsány olvasatunkban egy elfuserált bűvészinas, aki nem ér fel a goethei magasságokba, viszont éppen úgy tesz mindent tönkre maga körül, mint legendabeli elődje. Válogatás nélkül, gyorsuló iramban tör-zúz és kártékonykodik. Aki sejdít valamit Gyurcsány politikai ambícióiból, tudhatta, halálos sebet kapott akkor, amikor Mesterházy Attila és Bajnai Gordon kihagyta a nagy-nagy ellenzéki összeborulásból.Hiszen Mesterházy az ő neveltje, Bajnait meg ő ajánlotta miniszterelnöknek. Durva előzmények ahhoz, hogy most a Kétfarkú Kutya Pártnál egy fokkal távlatosabb gyülekezetben nagyfőnök. A képletesen kapott halálos seb egyenesen megvadította az amúgy is izgága, egyre rondábban beszélő exminiszterelnököt. Méltatlanul és pimaszul október 23-át használta fel cselvígjátéka csapdájának a Műegyetem előtt, amely csapdába Mesterházy és Bajnai éppen úgy besétált, mint ahogy a kiegészítő díszletként felszólaló Kuncze, Fodor, Ungár etc. meg reménykedve várták az égi csodát.
A csoda meg is történt, csak némileg másképpen. Egy másik klasszikust idézve megjelent Gyurcsány Ferenc, a mi speciális csodálatos mandarinunk, akitől szintúgy sehogyan sem lehet megszabadulni. Remekül előadta a vágyait, amelyeket a fékezhetetlen DK-sok kurjongatva és zajongva üdvözöltek. Gyurcsány szordínóval kezdte, majd egyre jobban beleheccelte magát a mondanivalójába, ordított, süvöltött, nem mondom meg, kire hasonlított, elég, ha a tévében levesszük a hangot, és csak a testbeszédét nézzük. Nyakán dagadtak az erek, szeme forgott, kezeivel csápolt. Záporoztak a vádak az MSZP-re, Mesterházyra és Bajnaira a lezárt tárgyalások miatt, amelyek folytán kihagyták a DK-t és őt az összefogásból. Ez a stratégiai balfogás, éreztette a szónok, végzetes bűnné válhat, ha veszít a baloldal. Nem merték neki elvtársiasan megmondani a kezdetekkor, hogy neve hallatán a választók jó része sikoltva szalad széjjel, és ahogyan a mindig pragmatikus baloldal tévesen megállapította, Gyurcsány Ferenc az a lyukas motor, amiből elfolyt a nafta. A sikeresen bevadított DK-s tagozat cserébe belezavart Mesterházy Attila mondókájába. Pedig, ha tudták volna, hogy Mesterházy már a kongresszuson megígérte, ha győznek, mindenki napról napra jobban él majd, és visszatér az áhított ingyenesség a népek életébe! Sajnos az összefogást ütemesen kiáltozó tömeget nem érdekelte a perspektivikus boldogság, nekik Gyurcsány kellene habnak a Szolidaritásból, vadkenderből, Bajnaiból, Mesterházyból kevert választási torta tetejére.
Gyurcsány pedig nem hagyja abba az akciózást, és miden nap hallat magáról, ügyesen honosítva a külföldön kipróbált botránytechnikákat a miskolci alvástól a parlamenti éjszakázásig. Sok kellemetlen meglepetést tartogat még, és, hogy ne legyenek kétségeink, az Orbán Viktorra négy éven át szórt átkok és durvaságok tengere most dagályként csapódik a Bajnai–Mesterházy kettősre. Bármit megtesz, hogy még egyszer miniszterelnök lehessen. Szanyi Tibor viszont csak halvány utánzata a humornak, amikor azt mondja, Gyurcsány iratkozzon fel a Fidesz listájára. Nem bizarrabb helyzet ez annál, mint hogy Szanyi Tibor meg az MSZP európai parlamenti listáját vezeti.
(Seszták Ágnes)
