Korszakhatár

Amikor Bajnai felkapaszkodik az úgynevezett demokratikus ellenzék kampányszínpadára, saját kudarcával is számot vethet.

Egy évvel ezelőtt, szintén ezen az ünnepen tért vissza a nagypolitikába. A szponzorok, háttértámogatók és az SZDSZ-árvák, vagyis az ország végletes megosztottságáért a legfőbb felelősséget viselő balliberális értelmiség forgatókönyve szerint ő lett volna a Jobbikon kívüli ellenzék pártjait, szervezeteit, a kormányellenes indulatmozgalmakat valamiféle ernyőszervezetbe tömörítő vezér, illetve a remélt, széles körű szövetség miniszterelnök-jelöltje. Idén már nem neki osztják a főszerepet, egy lesz az ellenzéki szónokok sorában. Nem a legkülönfélébb csoportokból álló, „korszakváltó” ellenzék karmestere, csak az egyik párt vezetője. Sőt, a helyzet ennél is cifrább.

Bajnai nem hivatalos miniszterelnök-jelöltként, leendő listavezetőként ma még két párt (?), szervezet támogatását élvezi. Könnyen lehet, e kettőből nemsokára egy lesz. Amióta az Együtt–PM szövetség választási megállapodást kötött a továbbra is legerősebb ellenzéki párttal, az MSZP-vel, világos, hogy Bajnaiéknak valamilyen választ kell adniuk a tízszázalékos kérdésre. Ha az Együtt és az önálló útjához ragaszkodó LMP-ből kivált Párbeszéd Magyarországért két szervezetként állít közös listát a tavaszi választásokon, akkor jut be a parlamentbe, ha eléri a tíz százalékot. Márpedig a felmérések alapján ez ma felettébb bizonytalan. Ha itt elszámítják magukat, az egész „demokratikus ellenzéket” a mélybe rántják, lenullázzák a kormányváltás esélyét. És minél közelebb van a választás, amikor erről döntést hoznak, annál kínosabb lesz nekik.

Az ezt firtató kérdésekre eddig rendre visszakézből érkezett a magabiztos válasz: a tíz százalék számukra nem akadály. A volt kormányfő tegnap is sugárzóan optimista volt az ügyben, csakhogy a napokban kiderült, hogy a PM legutóbbi taggyűlése megadta a felhatalmazást az esetleges összeolvadásra a Bajnai vezette párttal. Ezzel pedig alighanem megtörtént az első nagy lépés a fúzió felé.

Bár majd valamiféle technikai részletkérdésként fogják tálalni, ezzel a volt miniszterelnök újabb kudarca lepleződne le. Ő és hívei túl magasra tették a lécet: nem egyszerűen kormányváltást, még csak nem is újabb rendszerváltást, egyenesen korszakváltást hirdettek 2014-re, bármit jelentsen is ez. Nagyotmondásuk csúnyán visszahull rájuk, ha kiderül, abban sem biztosak, hogy számukra tíz százalék felett húzódik az a bizonyos korszakhatár. Vagyis: ha megkockáztatnák a közös listán való indulást, nemcsak a kormányfői, hanem jövő tavasztól a mezei országgyűlési képviselői pozíciója sem lenne garantált Gyurcsány Ferenc egykori protezsáltjának. Szánalmas perspektíva egy korszakváltó politikusnak, aki időközben mérsékelt, centrista pozícióját is feláldozta egy eszement vuduszertartás kedvéért.

Október 23-án Fodor Gábortól Schmuck Andoron és Ungár Klárán át Mesterházy Attiláig jó pár ellenzéki pártvezető felszólalási lehetőséget kap a Műegyetemnél. Köztük Gyurcsány Ferenc is, akiről egyre valószínűbb, hogy az MSZP-ből kiszakított pártjával együtt helyet kap a nagy ellenzéki választási szövetségben. Így aki Bajnai vagy Mesterházy listájára vagy valamelyik közös jelöltjére szavaz, Gyurcsányt is megkapja. Nem baj. Legalább világosabban látszik, hogy korszakváltó mezben a 2010 előtti világ próbál visszatérni jövőre.

(Szerető Szabolcs)