Persze most mondhatja bárki, hogy az alapvetően az exporton alapuló német versenyképességet aligha kell sajnálni, és igenis jót tesz Európának, ha a szocdemek szolidaritása nem ér véget a német határoknál. Csakhogy könnyen véget érhet, hiszen a görögök szimpátiája nem oszt vagy szoroz a választásokon, miközben a német gazdaságot megterhelhetik a pártot népszerűsítő intézkedések. Ez pedig már egyáltalán nem közömbös az euró stabilitása és az ezer szállal Németországhoz kötődő magyar gazdaság növekedése szempontjából sem. Ezért aztán csak szurkolni lehet azért, hogy a populáris intézkedések ne akasszák meg túlságosan a német gazdaság szekerét. Ugyanakkor a baloldal akár jó irányba is korrigálhatja Merkeléknek az európai válság megoldását kizárólag a pénzügyi fegyelem szigorításában, így a megszorításokban látó álláspontját. Talán nagyobb részt vállalhat például a kilábalásból a bankszektor, s nagyobb hangsúlyt kaphat a növekedés ösztönzése is. Az sem ártana az európai önbecsülésnek, ha a még az NDK-s szocializáltságból fakadóan elvi alapon az amerikai álomban hívő Angela Merkel új impulzust kapva, a realitásokhoz igazodva értékelné át a transzatlanti viszonyt, s inkább az európai álmot erősítené.
Annak persze már aligha örülnénk, ha Magyarország tekintetében venné át az SPD retorikáját.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!