Állásfoglalásuk több szempontot is figyelembe vett, ám sajnálatos módon ezek közül éppen a pénzügyi fogyasztóvédelem hiányzott. A bírók jogegységi határozata szerint ugyanis a deviza- alapú hitelek nem ütköztek jogszabályba, sem jó erkölcsbe, nem uzsorás és nem színlelt szerződések, az árfolyamkockázatot pedig kizárólag a hitelfelvevőnek kell viselnie. Sőt, a Kúria szerint „a terhek előre nem látható egyoldalú eltolódása” ellenére is ugyanúgy érvényesek a szerződések, amelyek még akkor is kikényszerítendők, ha egy-egy pontjuk érvénytelen (!). A döntés kihirdetése után a forint erősödött, ami mutatja, hogy a probléma nem „csupán” 700 ezer családról és közel 4600 milliárd forint lakossági tartozásról szól, hanem közvetve az egész országot érinti. A forint gyengélkedésének ugyanis az egyik legfőbb oka, hogy az állam, az önkormányzatok, a vállalatok és a lakosság korábban erején felül adósodott el devizában, miközben bevételei forintban keletkeznek. Mindez óriási nyomás alatt tartja a forint árfolyamát, amely az importáruk árán azonnal érződik.
A Kúria határozatának mindössze egyetlen pontjával lehet messzemenőkig egyetérteni: a testület valóban nem alkalmas a nagy tömegű szerződésből fakadó társadalmi és szociális problémák orvoslására. Ez azonban nem jelenthet számukra kibúvót. Nem mertek véleményt nyilvánítani abban, hogy vajon megengedett-e egy pénzintézetnek, hogy a szerződésben meghatározott hitelkamatot saját kénye-kedve szerint emelhesse különböző indokokra hivatkozva. Még akkor is, ha az indokok egy része akár igaz is lehet. Márpedig amennyiben egy hitelnél (forinthitelnél is) nem kiszámítható a következő havi törlesztőrészlet, akkor maga a szerződés több sebből vérzik. A példát megfordítva: vajon mit szólnának a betétesek, ha a fix kamat fejében lekötött megtakarításaik után a bank egy szép napon ilyen-olyan ürüggyel a megállapodásban foglaltnál kevesebb kamatot fizetne?
A kérdés megválaszolását a Kúria tegnap elegánsan áttolta az Európai Bíróság asztalára, hadd időzzön ott is egy keveset az ügy, végül is a devizahitelesek ráérnek, még csak 50-55 százalékuk nem képes időben törleszteni. Nem gond. Sőt! A Kúria szerint a jó erkölcsnek is megfelelnek azok a szerződések, amelyek az eredeti kölcsön többszörösét kérik vissza, élete végéig hitelcsapdában tartva az ügyfelet. Mert a bankok úgyis tudják, mi az a jó erkölcs, nyilván eszerint is fogalmazták meg a szerződéseiket
A Kúria a nagy várakozások ellenére nem oldott meg semmit, holott nyilvánvaló, hogy az állam és a lakosság, illetve a bankszektor közötti (jog)vitát évek óta nem sikerült rendezni. Bár abban az országban, ahol a gyermekeknek járó, elmaradt tartásdíjak ügyében még arra sem hajlandó a tisztelt bíróság, hogy közalkalmazott (!) apák fizetéséről információt kérjen ki a munkáltatótól, ott mit vártunk?
A devizahitelezés igazi felelősei pedig élik világukat. Simor András volt jegybankelnök aranyszín Mercedesén gördül a budai dombokon, ha éppen hazaruccan Londonból, korábbi alelnöke, Király Júlia külföldi lapokban szitkozódik, Farkas Istvánt, a pénzügyi felügyelet volt elnökét pedig ötéves teszetoszasága jutalmául magas állami kitüntetésben részesítették
