A templomban összezsúfolódott emberek zsebében ezernyi mobiltelefon dolgozott csendben, lehalkítva, szőtte össze a nagy gyülekezetet egy virtuális közösséggé, hogy utólag kiderüljön, az embereket éppen annyira elválasztja egymástól a virtuális közelség, mint amennyire összeköti őket. Soha nem tudtunk többet Dél-Szudánról vagy Szíriáról, mint manapság, hiszen ott virítanak a hírek az okostelefonon, fotóval, videofelvétellel, de soha nem voltunk kitéve ennyire az álinformációk és jól szerkesztett hazugságok özönének sem.
Ráadásul mikor azt hisszük, teszünk valamit, mert virtuálisan üzenetet küldünk vagy tiltakozunk, esetleg támogatunk egy ügyet, az csak lustaság. Nem kelljen felkelni a fotelból, ez a lényeg. A globalizáció okozta lustaság pedig odáig fajul, hogy egyes újságírók és politikusok szerint virtuálisan akár forradalmat is lehet szervezni, és elűzni a diktátort. Pedig ahhoz az embernek hús-vér valójában jelen kell lennie. Semmiféle alkalmazás nem képes változást elérni, ha mi magunk nem teszünk érte.
A globalizáció szomszédokká tett minket, mégpedig olyanokká, akik irigykednek a szemben lakó kocsijára, mérgesek, ha ugat a kutya, és a biztonsági ajtón lánc, keresztpánt és mozgásérzékelő van. Bár egymás mellett élünk, soha nem voltunk még ennyire magányosak és ennyire bizonytalanok a másikkal kapcsolatban. Arra a bizonyos, hatalmas lépésre, amely a szomszédot elválasztja a testvértől, nekünk kell rávennünk magunkat. Azt nekünk kell meglépnünk, az virtuálisan nem működik.
Hát őrzője vagyok én testvéremnek? – kérdezte Káin, miután irigységből és önzésből megölte testvérét, Ferenc pápa pedig erre mutatott rá, igenis őrzői vagyunk egymásnak, akármit tanít is a mai kor szelleme. Minden ember felelős minden emberért, egy közös atya gyermekeiként ez kötelességünk. Ha ez nem megy, akkor marad a biztonsági lánc, a szomszéd zöldebb füve s a mészárlás Szíriában.
Ilyenkor a tévé is bemutatja, milyen nagy tömeg lepte el a Szent Péter-bazilikát, milyen sokan vágynak arra, hogy a pápa szavát hallják. Akár meg is nyugodhatunk, hogy nem veszett el minden, még mindig tömegeket mozgat meg az evangélium. De illúzió azt hinni, hogy Ferenc pápa népszerűsége az isteni üzenetből fakad. A mai kor szelleme szerint nem szabad semmiféle felső hatalmat elfogadni, a példaképeket össze kell törni. Ne nézzünk fel senkire, csakis egyetlen ember számít, ez pedig az, aki ezeket a sorokat olvassa.
Ferenc pápa tegnap arra szólította fel a híveket, hogy háromszor egymás után mondják: Mária, Isten anyja, ahogy az ötödik században az efezusi zsinaton tették a régi keresztények. Szűz Mária kultusza valaha nagyon élő volt, mára eltűnőben van, épp a testvériség érzésével együtt.
Ferenc pápa nagyon aktív és nagyon hatásos egyházi vezető, de a körülötte levő médiafelhajtás nem jelenti azt, hogy a társadalom jobbá, szeretetteljesebbé vált. Ő egyszerűen virtuálisan és fizikailag is népszerű, az elgondolkodó, roppant bölcs Benedek után fiatalos és friss, pedig pontosan ugyanazt az üzenetet adja át. Akinek van füle, hallja, de nagy kérdés, hogy ki akarja hallani az isteni üzenetet, meghallani az evangéliumot a média alkotta zűrzavaron keresztül, s ki az, aki inkább beteszi a füldugót, hogy továbbra is csak magával foglalkozzon.
