Oroszország ma már nem fenyegetést, hanem lehetőséget jelent. Olyan lehetőséget, amellyel nyitni lehet új, eddig elfelejtett térségek felé. Oda, amelyet elfelejtettünk, mert az ideológiai őrületben azt hittük, hogy hanyatlik, s nem érdemes figyelni rá.
Közben a világ mégiscsak erre vetette a tekintetét. Némelyek szégyenlősen, a régi fenntartásokat eldugva, némelyek úgy, hogy mi, ugye, megmondtuk. Egyik megközelítés sem jó! Oroszország ugyanis ma már nem ideológiákban gondolkodik. Ha mégis, akkor a konzervatívban! Éppen ezért a múltat félretéve előre kell tekinteni. S ekkor világosan látszik, hogy Oroszország újra igazodási pont, amely a globális rendetlenségben előre visz. Éppen ezért még akár figyelni is lehetne rá, geopolitikai értelemben pedig nem árt időben arra nézni, ahova a világ szeme előbb-utóbb mégiscsak fókuszál. Szemlesütve, de érdeklődve.
Ebben a kontextusban kell valahol vizsgálni a Paksról született egyezséget is, amely áttörést jelent a keleti nyitásban is. Amelyről ez idáig inkább csak beszéltünk, semmint tettük. A mostani egyezség e szempontból is áttörés, amely persze soha nem feledtetheti el, hogy hova is tartozunk. Európához, amely egyébként épp az ilyen pragmatikus lépéseken át próbál összefogni a geopolitikai térség másik felével, miközben hangosan kiabál néhány kis ország keleti nyitása miatt. Mint például az EU vezető hatalma, Németország, amely még Paks ügyében is közvetített. Csak úgy, csendben.
Éppen ezért érthető a hazai ellenzék csöndje is. Tessék-lássék elhangzik ugyan némi bírálat, ám ez nem a lényeget érinti. Tudják ugyanis, hogy a megállapodás jó, s nem sérti Magyarország érdekeit. A hazai energiaellátás biztonságáról, s arról, hogy a Déli Áramlatról szóló megállapodás mennyiben segíthet hosszú távon a gázár meghatározásában. Mert azért ne feledjük el, Németország is azért kapja olcsóbban a gázt, mert együttműködése komplex Oroszországgal. Mindenre kiterjedő, amely felé Magyarország is halad. S le vagyunk maradva. Mert az Oroszországgal a múltból eredendően is sok tekintetben vitázó Lengyelország is előbbre tart, nem keverve az ideológiát a pragmatizmussal.
A mostani szerződés hosszú távon nemcsak olcsó áramot jelenthet. Ez teljes mértékben magyar nemzeti érdek. Mint ahogy az is, hogy ez a szerződés a lehető legátláthatóbb legyen, mivel a homály csak olyan támadási felületet ad, amely rontja a stratégiai szerződés hatékonyságát. Éppen ezért a kormánynak mindent meg kell tennie azért, hogy a lényeg ne vesszen el. S ebben komoly az ellenzék felelőssége is. Nem lehet ugyanis kicsinyes belpolitikai érdekek oltárán feláldozni a hosszú távú érdekeket.
Ha valamit Putyinnal beszélgetve megtanultam, akkor azt, hogy a nemzeti érdekeket mindenáron védeni kell. Ha úgy van, akkor Oroszország ellenében is. De most, itt nem erről van szó. Paks bővítése olyan érdek, amely nem nemzeti összefogást igényel. Ehhez kell felnőni!
