És a hazudozás folytatódik, vég nélkül. Előbb azt ecseteli, „ez tizenkettő egy tucat beszéd volt”, majd gyorsan cáfolja magát: ez „egy átkozottul jó beszéd” volt, a hallgatóság „imádta”, „állva tapsolt”, „volt, aki könnyezett”. Aztán közli: ha ez a történet „nem jön elő 2006 szeptemberében, én nem emlékszem rá, hogy mondtam ilyen beszédet”. Holott olyannyira emlékezett rá, hogy szeptember 15-én beküldte a Népszabadságnak. És így tovább.
Kardos Ilona pszichiáter 2007-ben lapunk hasábjain így jellemezte Gyurcsányt: öntudatos hazudozása, a dac, az önmagával szembeni súlyos kritikátlanság nem egy 45 éves férfi érett személyiségére vallanak, sokkal inkább egy jelenleg is hiperaktív maradványtünetekkel küszködő, lélekben még mindig a kamasz szintjén létező férfi képét rajzolják fel.
Hát ennyi.
