A maláj gép tanulságai

Ha nem 239 ember sorsáról volna szó, még akár röhejesnek is nevezhetnénk azt a helyzetet, hogy 13 napja semmit sem tudunk egy komplett repülőgép sorsáról.

Lukács Csaba
2014. 03. 20. 23:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Dermesztő azzal szembesülni, hogy miközben nincsenek, nem lehetnek privát titkaink, el lehet téríteni-lopni-rontani (ki-ki válasszon hite és kedvenc összeesküvés-elmélete szerint) úgy egy modern, széles törzsű repülőgépet, hogy hiába keresi hetekig huszonhat ország hatvan hajója és ötven repülőgépe. Ráadásul azt sem tudják, hol kell keresni: kontinensnyi területet, hétmillió-hatszázezer négyzetkilométert fésülnek át a Kaszpi-tenger keleti partjától az Indiai-óceán déli részéig. Sőt, még az sem biztos, hogy lezuhant – a hatóságok szerint nem kizárt, hogy épségben landolt valahol!

Józan paraszti ésszel az ember azt gondolná: a Mathias Rust nevű fiatalember esete óta (a nyugatnémet tinédzser 1987. május 28-án Cessna típusú kisrepülőgépével leszállt a Vörös térre úgy, hogy landolásáig senkinek sem tűnt fel a légtérsértés a hidegháború kellős közepén) a világ tanult az esetből, és az ultramodern radarok, katonai és civil műholdak, valamint ki tudja, milyen más műszaki eszközök birtokában nem lehet összevissza repkedni a világban. Ehhez képest a hatóságok maldív halászok észleléseire alapozva küldenek ki kutatóhajókat, hogy aztán ne találjanak semmit. Láttak már gyanús olajfoltot (nem az volt), és e sorok írásakor egy műholdkép nyomán keresnek sokan egy huszonnégy méteres úszó valamit Ausztrália partjainál – persze egyáltalán nem biztos, hogy az észlelt tárgy a Malaysia Airlines Boeing 777-es típusú repülőgépének a része volt. Az is elgondolkodtató, hogy a vasárnap készült felvételek miért csak csütörtök reggel jutottak el a hatóságokhoz – ezzel a sebességgel akár lármafák útján is kommunikálhatnánk és figyelhetnénk az égen-földön történteket.

Edward Snowdennek, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) egykori informatikusának szökése óta tudjuk, hogy gyakorlatilag bárkit bármikor lehallgathatnak – a Nagy Testvér füle elől még a német vagy a francia elnök sincs biztonságban. Most kedden az is kiderült, hogy a cég képes egy egész ország összes telefonbeszélgetését letölteni és egy hónapig tárolni – a tároláson elemzést és adatfeldolgozást kell érteni. Naponta 200 millió SMS-t gyűjtött be az NSA szerte a világból, és ezekből pontosan tudta, ki lépett át másik országba (a szolgáltatók rövid üzenetben értesítik az előfizetőt a roamingtarifákról), értesült sok tízezer jelszóról és számtalan pénzügyi tranzakció adatairól. Ha én kétszer leírnám e-mailben a „bomba” vagy a „terror” szavakat, azonnal rám szállna több ország titkosszolgálata, és nekem kellene bizonygatnom, hogy nem készültem semmi rosszra. Erre van kapacitás, de arra egyelőre nincs válasz, hol van és mi történt tizennégy ország 239 állampolgárával. És persze hogy hol van a háromszáz tonnás felszálló súlyú gépmonstrum.

Nagyon sokat utazom, évente legalább százszor felszáll velem valahol egy repülőgép. Tudom, hogy a légi közlekedés még most is sokkal biztonságosabb, mint ha vonattal, autóbusszal vagy személygépkocsival mennék. Legközelebb vasárnap repülök, Dél-Szudánba tartva, és nem állítom, hogy nem lesz bennem némi aggodalom a becsekkolásnál.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.