Gyurcsány Ferenc és a balliberális média zsigeri gyűlölettel szemléli a közfoglalkoztatást. Az emberből kuncogást vált ki ez a fajta lázas igyekezet. Olyanok, mint a kétballábas focista, aki mindennap Lionel Messinek képzeli magát, ám ahogy közeledik a labda, rendre összeakadnak a lábai. A baloldal emblematikus figurái és a liberális média megmondóemberei egymásnak, majd maguknak is ellentmondva ócsárolják a közfoglalkoztatást. Miközben az MSZP meg a Bajnai-féle Együtt–PM azt állítja, a közmunka lassan a „közmegalázással egyenértékű”, mert nevetséges képzésekbe iskolázzák be a szerencsétleneket, akikkel napocskákat rajzoltatnak ahelyett, hogy normális munkát adnának nekik, addig kormányváltó partnerük, Gyurcsány semmit érő közfoglalkoztatottakról beszél, akiknek ácsorgása a rendes melóst demoralizálja.
A valóságban ki is alázza meg a közfoglalkoztatottak több százezres tömegét? Talán az, aki szerint munkájuk semmit sem ér, vagy inkább az, aki feladatot ad nekik, és munkájukért cserébe a segély többszörösét fizeti ki? Esetleg az, aki szerint egész nap csak a kapát támasztják, vagy az, aki szerint jobb egy kapa a kézben, mint unalmunkban otthon a ház falát támasztani, a segélyre várni, ami persze feleannyi idő alatt fogy el, mint a fizetés?
A kormány az idei télen a munka mellett a tanulást is a közfoglalkoztatás egyik alapelemévé tette. Az ellenzék persze ebben is talált kivetnivalót. A szocialisták szerint megalázó továbbképzési feladatokat állítottak a közfoglalkoztatottak elé, még annyit sem feltételeztek róluk, hogy a nevüket le tudják írni helyesen.
A kormány mintegy 50 ezer embert iskolázott be alapkompetencia-fejlesztő, illetve felzárkóztató képzésre. Tette ezt azért, mert az érintettek olyan alapvető hiányosságokkal küzdenek, hogy egy magasabb fokú képzés elvégzéséhez nincs meg az alapfeltételként szabott képzettségük és a megfelelő ismeretanyaguk sem. Ahhoz, hogy akár betanított munkásként dolgozhassanak, tisztában kell lenniük az olyan alapvető számtani fogalmakkal, mint az összeadás, egy munkaszerződés értelmezéséhez pedig nem árt, ha el tudják olvasni azt. A képzés megkezdése előtt mintegy 40 ezer közfoglalkoztatott írta meg az ellenzék által megalázónak titulált szintfelmérőket.
Sajnos több százan voltak köztük olyanok, akik a nevüket sem tudták leírni, mintegy kétezer emberen pedig kifogott a felhő és a nap lerajzolása. Mindez persze nem azt mutatja, hogy ne tudnának kört meg vonalakat papírra vetni, hanem azt, hogy nem tudták elolvasni a feladatot.
A napokban lezárult a képzések egy része, csaknem 15 ezren már bizonyítványt szereztek. A szakmával, érettségivel rendelkezők természetesen nem olvasni tanultak, hanem OKJ-s képesítést kaptak, van, aki tb-ügyintéző, más hivatásos sofőr lett. Vajon ki segít ezeken az embereken? Az, aki fizeti taníttatási költségeiket, miközben bért is ad nekik, vagy az, aki kézzel-lábbal tiltakozik a képzésük ellen, és a munkával járó fizetés helyett annál jóval alacsonyabb összegű segéllyel szúrná ki a szemüket? Persze vannak olyan politikusok, akik szerint még mindig trendi a láblógatás, és a szegfűt betűismeret nélkül is fel lehet ismerni a szavazólapon.
