Derék ez a szorgalom és odafigyelés, akár el is fogadhatnánk, ha nem tettek volna mellé egy büntetőcédulát. Így előre, megelőlegezve a vélelmezett „bűnöket”. A cetlin 350 milliárd forint támogatás zárolása szerepel, és ezt megtoldhatják még ugyanennyivel. Legalább két hónapig vizsgálódnak majd, közben az EU-s részfinanszírozású beruházások állhatnak, nekik mindegy, ők ráérnek A gond, hogy ezen fejlesztések mindegyike utófinanszírozott, vagyis a magyar vállalkozások a már kifizetett pénzüket kapják vissza, amelyből haladhatnának tovább. Vagyis nincs mese, ha Brüsszel a szerződés ellenére nem fizet, akkor a magyar költségvetésnek kell jótállnia, magyarul állnia a cechet.
A tét óriási: csak a következő néhány hét alatt 600 milliárd forint számla érkezhet a magyar hatóságokhoz, így a fejlesztések zökkenőmentességét biztosítandó a kormány mindenképp fizet. Mindegyik büdzsé, így a magyar is szűk mozgásteret biztosít, és számunkra egy ekkora büntetőöszszeg óriási. Tudják ezt a nemsokára leköszönő Európai Bizottság tagjai is, éppen ezért megkettőzött szorgalommal keresik nálunk a hibákat, hátha ki lehet tolni a zárolás feloldását.
Azzal is pontosan tisztában vannak, hogy a 2007-es fejlesztési terv végén járunk, minden egyes nap számít, mert az összes számla beadására és kifizetésére jövő őszig sort kell keríteni. Ha nem, akár százmilliárdok is az EU-nál maradhatnak kései felhasználás miatt, ők ugyanis zárják a kasszát, akár befejezték a beruházásokat, akár nem. Lázár Jánosék csapata éppen a gyorsítás miatt kerített sort a most hirtelen kifogásolt átszervezésekre.
A kihívó fél ezúttal is a szimpatikus Johannes Hahn úr, ő a bizottság regionális fejlesztésekért felelős (osztrák) biztosa, akivel már volt szerencsénk találkozni. Neki szúrt szemet még tavaly, hogy a magyarországi építkezéseken dolgozó mérnököknek be kell jelentkezniük a mérnöki kamaránál, és nem árt, ha értik a magyar nyelvet is. Egy A4-es űrlap kitöltése után mindenki megkapta az engedélyt, hátrány, kár senkit nem ért, egyébként pedig jó, ha két tucat főt érintett az „ügy”, amit egyébként hat évig senki nem kifogásolt. Hahn úr mégis erre hivatkozva függesztett fel százmilliárdokat hosszú hónapokra, és miután körüludvarolták, nagy nehezen egy 70 milliárd forintos bírsággal elengedett minket.
A tegnapi sajtótájékoztatója a cinizmus magasiskolája: először közölték, hogy „nem függesztik fel a Magyarországnak járó kifizetéseket”, de aggódnak, nagyon aggódnak a magyar bürokrácia miatt, bár egyetlen szabálysértést sem találtak. És amíg Hahn úrék ilyen intenzíven aggódnak, addig is megkérték a magyar hatóságokat, hogy ne küldjenek ki számlát, mert nem fogadják be. És az a számla, amit be sem adtak, értelemszerűen ki sem fizethető. Hát ezt szeretjük mi az unióban: a tiszta, köntörfalazás nélküli beszédet! A helyzet ismét, mint Dávid és Góliát. Van egy érvényes szerződésünk, amely a hazánknak kifizetendő forrásokról rendelkezik (a piacunk feladásáért járó kompenzáció), mégis lépten-nyomon valamibe belekötnek 2010 óta.
Érdekes módon előtte minden rendben ment
