A Fidesz–KDNP 2010-ben megszerezte a felhatalmazást a választási rendszer átalakítására is, a győztes jutalmazása más demokráciákban is előfordul, a választókerületek átrajzolása a korábbi aránytalanságok miatt alkotmányos kényszer volt stb. Az új választási rendszer alapján zajló megméretésre volt ideje felkészülnie minden szereplőnek, s a balliberálisok technikai értelemben meg is oldották a feladatot. Ha több szavazójuk lett volna, mint a Fidesznek, a rendszer őket jutalmazza, s ők aratnak nagy győzelmet, amit a Bajnai-projekt kezdetekor, 2012 végén Szigetvári Viktor tudományos alaposságú elemzésében kivitelezhetőnek gondolt.
Gyakran elhangzik, hogy többen szavaztak a Fidesz ellen, mint mellette. Ám ami matematikailag összeadható, a politikában nem mindig az. Itt válik világossá, hogy két forduló esetén sem született volna nagyon más eredmény: a Fidesz jelöltjeit csak akkor lehetett volna – matematikailag – legyőzni, ha a baloldal és a Jobbik kölcsönösen visszalép egymás javára. Az aránytalanságról annyit: 1994-ben az MSZP 32 százalékos listás eredménnyel szerezte meg a mandátumok 54 százalékát, az abszolút többséget. Az SZDSZ-szel együtt kétharmados többségű kormányt vezetett Horn Gyula, holott a választók kétharmada ellene szavazott. Mégsem háborgott ezen senki, a gratuláció sem maradt el.
Amúgy csak a tisztán listás választási rendszer arányos, s 1990 óta egyszer sem ilyenben szavaztunk. Minden kormány illegitim lett volna? Ugyan!
A baloldal négy elvesztegetett év után ismét nekifuthat a megújulásnak. Kéretlen tanácsom: ezzel foglalkozzon, ne a választási eredmény kimagyarázásával. A halott lóról le kell szállni. Scheppele asszony nyargalászhat rajta, a kibicnek semmi sem drága.
