Ezer nap

Az ország nemcsak egy újjászületett műemlékkel, hanem új kiállítóhelyekkel, alkotóműhelyekkel, kulturális rendezvényteremmel gazdagodott. Pláza helyett: ez is egyfajta értékrend, világnézet.

Tölgyesi Gábor
2014. 04. 03. 22:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Legutóbb a 2002-es kormányváltás után jelentkezett egy külföldi befektető, hogy plázává varázsolja az állami tulajdonban lévő műemléket, ha megkaphatja kilencven évre. Szerencsére ebből sem lett semmi, bár nem sokon múlt.

A hasznosítási elképzelésekhez hasonlóan a határidők is változatosak voltak: volt, hogy 1996-ra, a millecentenáriumra ígérték a Várkert bazár rekonstrukcióját, ám 1996 januárjában az újságok már arról tudósítottak: Buda, Pest és Óbuda egyesülésének 125. évfordulójára, 1998-ra születhet újjá.

Addig sem történt egy kapavágás sem, bár 1996 mégis fontos dátummá vált a műemlékegyüttes történetében: ekkor került fel a világ legveszélyeztetettebb műemlékeinek a listájára. Ami a Duna-part részeként egyik világörökségünk is.

Az Ybl Miklós tervei alapján, 1882-ben megépült reneszánsz épületegyüttes – Than Mór és Scholtz Róbert freskóival, Fessler Leó és Huszár Adolf szobraival – ekkor már évtizedek óta a pusztulásé volt. A második világháborúban a királyi palotával, várkerttel egyetemben súlyos sérüléseket szenvedett, rekonstrukciója 1960-ra fejeződött be. Kedves epizód az ötvenes évekből: a bejáratot őrző baloldali oroszlánt a szobrász kétszer faragta ki, mert az első változattal elégedetlen volt.

Ennél jóval ismertebb történet az ifjúsági parké, amelyet 1961-ben itt hozott létre a budapesti KISZ-bizottság. Az esztrádműsorokat idővel felváltották a beatzenekarok fellépései, majd a rock nagyjaié. S miközben a pártbizottság és a KISZ a szocialista társadalmi normákat őriztette az Ifjú Gárdával a főváros idővel legsikeresebbé vált koncerthelyszínén, az épületegyüttes fejlesztésére, karbantartására egy fillért sem költöttek.

A pénzt csak kivették innen, vissza semmit sem forgattak: egy 1980-as baleset után végül 1984-ben zárták be az életveszélyessé vált ifiparkot. A főváros szívében, mindenki szeme láttára évtizedekig pusztulni hagyni egy városképi szempontból is kiemelkedően jelentős műemléket: ez sok országban nehezen elképzelhető, nálunk megtörténhetett. S bár voltak olyan döntéshozóink, akiket ez nem érdekelt vagy csak zavart egy kissé, voltak olyanok is, akiket – építészekkel, urbanistákkal, műemlékvédőkkel egyetemben – a Várkert bazár sorsa sosem hagyott nyugodni. Még akkor sem, amikor épp minden reménytelennek tűnt.

Elsősorban nekik, valamint az Európai Unió és a magyar állam támogatásának köszönhető, hogy április 3-án, Ybl Miklós születésének kétszázadik évfordulóján a Várkert bazár műemléki épületei újjávarázsolva megnyíltak. Az elmúlt évek, hónapok és napok műemléki ünnepei után egy újabb ámulat. A tiszteletteljes, harmóniára törekvő kortárs építészeti részletek, megoldások láttán nem publicisztikai fordulat azt állítani: a Várkert bazár most szebb, mint újkorában. Igaz, a csoda még fokozható: a bazár műemléki épületeinek rekonstrukciója után augusztus végéig a neoreneszánsz kert is megújul.

Ezer nap: mindössze ennyi időre volt szükség a munkálatokhoz. S Budapest és persze az egész ország nemcsak egy újjászületett műemlékkel, hanem új kiállítóhelyekkel, alkotóműhelyekkel, kulturális rendezvényteremmel gazdagodott. Pláza helyett: ez is egyfajta értékrend, világnézet.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.