Eközben Kovácsnak a kémkedés gyanújának bélyegével a homlokán kell helytállnia a kampányban. Fura helyzet állt elő: ha igazak a vádak, akkora időt adtak neki az egérút kiválasztására, a kámforrá válásra, amekkorát még kémkedéssel gyanúsított ember nem kapott. Sőt, Kovácsnak, mentelmi jogának köszönhetően, még arra is van lehetősége, hogy nevetségessé próbálja tenni az ellene felhozott vádakat. A bizonyítékok komolyságáról ugyanis zárt ülésen győzték meg a nemzetbiztonsági bizottság összes nem jobbikos tagját.
A korábban nyilvánosságért kiáltó Kovács a meghallgatása után meglepő módon igyekezett elmenekülni az újságírók elől. Vagy azért tett így, mert nem akarta államtitoksértés gyanújával megfejelni a kémkedés gyanúját, hiszen a zárt ülésen elhangzottakat mégse cáfolhatja a nyilvánosság előtt. Vagy azért, mert ő is tudja, hogy leleplezték.
Tegnapig kétségeim voltak a kémgyanú megalapozottságát illetően. Hiszen annyi gazdasági, politikai lobbi tevékenysége érhető tetten a brüsszeli testületek munkáján, hogy egy oroszbarát honatya se lóg ki a sorból. Csakhogy tegnap kiderült: jóval komolyabb dologról lehet szó, mint ami belefér egy oroszokkal rokonszenvező politikus tevékenységi körébe.
A fideszes Németh Szilárd szerint például a magyar titkosszolgálatoknak kép- és hangfelvételeik, dokumentumaik vannak arról, hogy „Kovács Béla hírszerzői és kémtevékenységet folytatott, kapcsolatot tartott fenn az orosz szolgálatokkal, és ez a kapcsolat szervezetszerű, illetve konspirált volt”.
Németh a megismert jelentés alapján nemzet- és hazaárulásként értékelte azt, amit Kovács tett. Meggyőzték a bemutatott bizonyítékok Szél Bernadettet, az LMP bizottsági tagját is. Szerinte nem összeesküvés-elméletről van szó, megalapozottak az ügyészség állításai. Úgy véli: az ügy arról szól, miként növekszik az orosz befolyásszerzés Magyarországon. Molnár Zsolt, a bizottság szocialista elnöke is úgy értékelt: olyan információk vannak az ügyészség kezében, amik bizonyíthatók, ugyanakkor szerinte Kovács esetében „beszervezett kémről nem beszélhetünk”.
Csak a Jobbik elnökét, Vona Gábort nem győzték meg a feltálalt bizonyítékok, ő továbbra is koholt vádakról beszél. Aljas és átlátszó rágalomkampánynak tartja az ügyet, amellyel külföldi nyomásra igyekeznek megroppantani a Jobbikot az európai parlamenti választás előtt.
Elég nehéz elhinni, hogy egy alaptalan rágalomhadjárathoz asszisztálna szinte valamennyi párt, sőt a zárt ülésen képviselt Belügyminisztérium, az Alkotmányvédelmi Hivatal, az Információs Hivatal és a Legfőbb Ügyészség is. Ekkora összeesküvést talán nem rendeznének Kovács Béla miatt 2014-ben demokratikus viszonyok kellős közepette. – Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél – mondta népi bölcsességgel Szél Bernadett. Ezért szerinte a Jobbik szavazóinak is mérlegelniük kell, kiküldenek-e Brüsszelbe egy olyan embert, akiről nem tudni, kit képvisel.
Szerintünk Vona Gábornak is el kellene gondolkodnia Kovács-ügyben a mielőbbi kárenyhítő lépéseken. Még akkor is ezt tanácsolnám a leköpdösés veszélyét vállalva, ha Morvai Krisztina tréfásnak szánt pamfletjénakállításával szemben, lapunk többi főmunkatársához hasonlóan, nem jártam a moszkvai elitegyetemre. Amúgy Kovács Bélával sem az a baj, hogy oda járt egykor.
