Jobbikos kémügy: Kágébéla salátabárja és aranyautója

Kovács Béla gyanús orosz kapcsolatai szinte nyílt titoknak számítottak a radikális párt környékén.

Az már 2010-ben napvilágot látott a Heti Válasz összeállításában, hogy az Oroszországban és Japánban tanuló politikus alelnöke és kincstárnoka annak az oroszbarátként elkönyvelt egyletnek, amely Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetség néven szeretne frakciót alapítani az EP-ben. A cikk kitér arra is, hogy felmerül a gyanúja annak, hogy Kovács kapcsolatba kerülhetett a szovjet, illetve a magyar pártállami titkosszolgálattal, mivel azon a Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemén, az MGIMO-n végzett, ahová „anno a kommunista tábor legmegbízhatóbb elemeit vették fel”.

Érdemes elidőzni a Japánban töltött éveken is egy gondolat erejéig. Kovács a Távol-Keleten politológiát tanult, abban az országban, amely szinte sportot űzött abból, hogy az úgynevezett a COCOM-listás nyugati termékeket kiszolgáltatta a szovjet érdekszféra hírszerzésének. (A COCOM-lista egy csúcstechnológiai termékeket tartalmazó feketelista volt. A listán szereplő termékeket tilos volt a KGST országaiba szállítani.) Ezen információ ismeretében válik érdekessé az a tény, hogy Kovács számos végzettsége között megtaláljuk a nemzetközi közgazdászt, a külkereskedelmi üzletkötőt, és azt az adatot is, hogy a Jobbik politikusa 2004 óta tagja a Magyar Feltalálók Egyesületének.

A COCOM-lista és Japán kapcsán érdemes megemlíteni azt az esetet, ami 1987-ben történt. A japán Toshiba 1982 és 1984 között a norvég Kongsberg hadiipari cégen keresztül nyolc számítógép-vezérlésű precíziós CNC szerszámgépet adott el a Szovjetuniónak. Büntetésként 1987-ben a szenátus kettőtől öt évig terjedő időre betiltotta a Toshiba termékek amerikai importját

Hazatérése után a Terimpex nevű cégnél dolgozott üzletkötőként, ám amint az a 444.hu írásából kiderül, a jobbikos politikusnak elege lett Magyarországból, amikor a 27. születésnapján, egy nappal az esküvője után behívták katonának. Felesége egyébként orosz–osztrák kettős állampolgár volt, ezt az EP-képviselő elhallgatta életrajzában. Rokonsága szóba került csütörtöki sajtótájékoztatóján, ahol az Index kérdésére kijelentette, hogy a gyakornokként alkalmazott orosz állampolgár neki nem rokona, hanem a felesége elhunyt bátyjának a fia.

Kovács a Jobbik előtti időszakról a 2009-es EP-választások előtt azt írta magáról: „1988-tól 2003-ig nemzetközi kereskedelmi cégeknél dolgoztam vezető beosztásban Japánban és Oroszországban”. 2003-ban még egy veszteséges angyalföldi salátabár volt a hazai gazdasági érdekeltsége, pár évvel később pedig már bőkezű adakozója a radikális pártnak. Erről az Indexnek így nyilatkoztak: megunt aranyszínű, bőrüléses Chrysler autót adományozott egy jobbikos középiskolai tanárnak.

Ám nem kizárólag barátaival volt nagyvonalú, a Jobbikot is több millió forinttal támogatta. Ez főként akkor jött jól a pártnak, amikor – a parlamentbe kerülésük előtt – állami támogatás híján még minden forintra szükségük volt. A hírportál szerint bőkezűsége miatt az sem számított, hogy Kovács honnan jött és mit csinált korábban. A politikus egyébként 2005-ben lépett be a radikális pártba.

„Soha nem gondolta senki róla a pártban komolyan, hogy meggyőződéses nemzeti ember lenne” – írták le őt ismerősei a portálnak, hozzátéve, hogy Kovácsot a háta mögött csak Kágébélának hívták a pártban híresen jó orosz kapcsolatairól. Utóbbiról sokat elárul, hogy szinte havonta jár Moszkvába, egy alkalommal pedig Ramzan Kadirov csecsen elnök beiktatási ünnepségére akarta elhívni egyik párttársát, ezt az utat saját maga finanszírozta. Az Origo pedig azt írta, hogy a jobbikosok repülőjegyét is állta azokon a külföldi utakon, amiket ő szervezett.

A politikus felszólalásaiban többször is Oroszország oldalán foglalt állást az EP-ben, legutóbb pedig akkor került a figyelem középpontjába, amikor gyakorlatilag önkéntes megfigyelőként, a Guardian szerint egy „nyugatellenes csoport tagjaként” vett részt a krími népszavazáson, ahol mindent törvényesnek talált.