A nemzetgazdasági miniszter azt ígéri, ha minden jól megy, akkor még az idén kisöprik az utolsó ilyen típusú kölcsönt is. Azt nyilván kevésbé kell ecsetelni, miért örülnének ennek a bajban lévők. Többek között azért, mert ha valóban forintosítják a devizahiteleket, akkor kiszámíthatóbbá válik a tartozásuk. Nem kell például azzal szembesülniük többet, hogy bár tízmilliónyi hitelt vettek fel, és abból már hatmilliót kifizettek, továbbra is tízmillióval tartoznak. Másfelől, ha a kormány tartja magát a vállalásához, csökkennek majd a havi törlesztőrészletek is. Mindezzel egyébként az egész ország jól jár, mert amíg gúzsba köti a lakosság vásárlóerejét az óriási mértékű devizahitel-állomány, addig a gazdaság szekere sem tud jóval nagyobb sebességre kapcsolni.
Ne felejtsük ki a sorból a bankokat sem. Hosszú távon nekik is kedvez, ha megszabadulnak ettől a problémától. Még akkor is, ha első körben – becslések szerint – 400-500 milliárd forintba kerül a szektornak a körvonalazódó terv megvalósítása.
A világ legnagyobb nemzetközi hitelminősítő és gazdaságelemző csoportja, a Moody’s is megszólalt az ügyben. A szervezet szintén azt emelte ki, hogy a kérdés átfogó rendezése jelentős költségeket ró ugyan a bankokra, ám csökkenti a további kedvezőtlen intézkedések kockázatát. Ezzel arra célzott a hitelminősítő, hogy ha megoldódik a devizahitelek ügye, akkor a kormány ennek ürügyén nem terheli tovább a szektort. Ami ennél fontosabb: ha sikerül véget vetni a devizakölcsönök dicstelen korszakának úgy, hogy csökkennek a törlesztőrészletek és forintosítják a hiteleket, akkor megállhat a nem fizető adósok számának növekedése. A Moody’s szerint az idei első negyedévben a devizaalapú ingatlanhitelek 23,7 százalékát nem fizették. Annak pedig a bankok sem örülnek, ha folyamatosan romlik a hitelportfóliójuk, ez ugyanis nemcsak az érintett pénzintézetek, hanem a magyar gazdaság mozgásterét is szűkíti. A hitelminősítők rendre a kockázatok között említik, hogy a devizaalapú hitelállomány aránya ugyan csökken, de továbbra is magas hazánkban.
Nem véletlenül említette meg a Fitch Ratings ugyanezt a kérdést Litvánia esetében, miután a balti ország államadós-besorolását ismét az elsőrendű kategóriába emelte. A felminősítés hátterében az euró jövő évi bevezetése áll. Ebben azonban szerepet játszik az ottani bankrendszer helyzete is. A litván pénzintézetek portfólióinak minősége jelentősen javult az elmúlt időszakban, a nem teljesítő hitelek aránya pedig 11 százalékra csökkent a 2010-ben mért húszszázalékos szintről. Ha Magyarországon is kedvezőbbé válik a bankrendszer helyzete, azt nyilván a hitelminősítők is értékelni fogják. Ebből a szempontból kijelenthető, hazánkban igencsak szűklátókörűen gondolkodtak a bankok. Kizárólag a profitot tartották szem előtt, nem számoltak azzal, hogy a felelőtlen hitelezéssel az egész országot lebéníthatják. A számlát most a pénzintézeteknek is meg kell fizetniük, ám ezzel esély nyílik arra, hogy végleg rendezzék ezt az ügyet. Emlékezetes, többen már a végtörlesztéskor azzal riogattak, hogy a kormány bedönti a bankokat. A nemzetgazdasági miniszter szerint ettől nem kell tartani, mert a bankrendszer stabil, és megfelelő a tőkehelyzete. A korábbi nyerészkedésnek minden bizonnyal vége lesz, de a tisztességtelen szerződések átalakításával tiszta lappal indulhat újra a pénzintézetek és az ügyfelek kapcsolata.
