Utólagos normakontroll keretében a testület véleményt mondott arról a jogszabályról, amelyet az Országgyűlés kormánypárti többsége június 10-én fogadott el. A bírákat 57 ellenzéki parlamenti képviselő kereste meg. Utóbb Paczolay Péter elnök úgy nyilatkozott: az új alaptörvény hatálybalépése, vagyis 2012 januárja óta nem volt rá példa, hogy ilyen indítvány érkezett volna az Alkotmánybírósághoz. Az elnök soron kívül tűzte a grémium napirendjére a kérdéskört, mert úgy találta: a közelgő őszi önkormányzati választások halaszthatatlanná teszik az eljárást.
Az ellenzék június óta egyfolytában vitatja a képviselet új változatát, formáját. Állításuk szerint sokkal jobb volt, amikor a választók még listás szavazással dönthettek a közgyűlés tagjairól. A megszólalók az utóbbi hetekben lépten-nyomon hangoztatták azt is: a kerületek vezetői örökösen torzsalkodni fognak és egyúttal lehetetlenné teszik a főpolgármester megfelelő tevékenységét. A választójog ebben a szabályrendszerben nem egyenlő – közölték mindannyiszor –, hiszen az egyes városrészek lényegesen különböznek egymástól, szavazóik száma is eltérő.
Aki az elmúlt huszonöt év városházi politizálását csak egy kicsit is ismeri, pontosan tudja, milyen öldöklő küzdelmek folytak a politikai erők között, hogyan tudott együttműködni kormánypárt és ellenzék, s miképpen módosítgatták az éppen hatalmon lévők a forrásmegosztás, a városrendezés szabályait, a főpolgármester jogkörét. Érvekben és ellenérvekben sohasem volt hiány, a hatékonyságra annál nagyobb szükség lett volna.
A mostani vita egy időre lezárult. A bírák tegnap – már a nyári szünet kezdete után – közzétették állásfoglalásukat. A választójog bonyolult, ám annál izgalmasabb részletkérdéseiről lényegbevágó megállapításokat tettek. Ezek közül először is azt emelhetjük ki: az Országgyűlés tág keretek között határozhatja meg a közjogi testületek létrehozásának módját. Fontos kitétel az is: nem jogellenes, ha a Fővárosi Közgyűlés a főpolgármester mellett a 23 kerület vezetőiből áll majd. Továbbá elfogadható, ha soraikat kiegészíti kilenc olyan képviselő, aki kompenzációs listán, a töredékszavazatok figyelembevételével jut be a budapesti városházára. A határozatból kiderül: mindez összhangban van az alaptörvénynek azzal a kívánalmával, amely szerint a választójog általános, egyenlő, titkos és közvetlen.
Milyen ellenvetéseket tett ugyanakkor az AB? A töredékszavazatok felhasználásának módjával, a kilenc kompenzációs mandátum kiosztásának szabályaival akadtak gondjai. Az alapul vehető képlet, az úgynevezett súlyozás az AB szerint nem alkotmányos. Emiatt egyúttal semmis. Ezúttal is megerősítették azt a tételt, hogy a kisebb választókerületek, városrészek szavazatai nem érhetnek kevesebbet, mint a nagyobbaké. Mindebből az következik, hogy a töredékszavazat kiszámításának megszokott, általános rendjét kell követni az őszi helyhatósági választásokon is.
Új jogszabály elfogadására, a régi módosítására így nincs szükség. Az államfő kiírhatja a szavazás időpontját, hiszen az alaptörvény szerint a voksolásnak októberben meg kell történnie. A naptárt lapozgatva megállapítható, három vasárnap, október 12-e, 19-e és 26-a még számításba jöhet. Valószínű, hogy Áder János tekintettel volt a függő jogi helyzetre, s nem intézkedett addig, amíg az alkotmánybírák meg nem hozták határozatukat. Mostantól az ellenzék és a kormánypárt is a jelöltek kiválasztására, a választók meggyőzésére fordíthatja idejét és energiáit.
