Juval Dagan „csodálatos ember volt, barátságos, szeretetteljes, mindig mosolygó”. A 22 éves katona nagybátyja szerint a fiatalember szolgálata lejárt volna, de önkéntesként maradt a seregben, hiszen a családjában mindenki így tett, apja ás bátyja is olyan kommandósok voltak, mint ő. Gázában halt meg egy tűzharc során. Az izraeli hadsereg a többi, elesett katona arcképét és rövid életrajzát közreadta. Az elesett katonák egytől-egyig fiatalok, mosolygósak, barátságosak. Emberek.
Ellenfeleikről, a több mint ötszáz megölt palesztinról nincsenek arcképek, se életrajzok. Az izraeli katonákat terroristák ölik meg minden esetben, ahogy ők is csakis terroristákkal végeznek. A palesztinok láthatóan nem emberek, vagy terroristák, vagy a Hamász öngyilkos taktikájának áldozatai. Az izraeli sajtó teljes mértékben háborús üzemmódban dolgozik, temeti az elesett katonákat, s beszámol arról, melyik politikus mit tenne Gázával. Talán újra elfoglalják, talán letarolják, talán egy idő után tűzszünet lesz.
Mint minden háború, ez is végtelenül cinikus. Az izraeli hadsereg három nappal a támadás előtt felszólította az egyik gázai lakónegyed 80 ezer lakóját a távozásra, majd utána szétbombázott mindent, és tankokkal benyomult a területre, ezután pedig mosta kezeit, miszerint ő szólt előre az akció előtt. Szörnyű katonai logika, ahogy szükségkórházat hoznak létre a határvidéken, ahová a katonákat és a civil lakosságot várják, utóbbiakat azok gyógyítják, akik végeztek a családjukkal.
A bombázások kizárólag a civil lakosságot sújtják, a Hamász fegyverei jó helyen vannak, biztonságban, s szükség esetén pillanatok alatt el tudják vinni bárhová. Gáza „pacifikálása” csakis úgy valósítható meg, ha az egész területet lerombolják, a lakosságot máshová költöztetik vagy kardélre hányják, és az övezetet sóval hintik be. Ezt Izrael is pontosan tudja. A palesztin–izraeli viszálynak nincs katonai megoldása, minden egyes lövéssel, halottal, sebesülttel csak az erősödik a palesztinokban, hogy nekik nincs helyük ezen a földön, Izrael el akarja őket távolítani.
Csakhogy Gázában nagyjából kétmillió ember él, ez pedig nagy tömeg, súlya van, akarata is, nehezen mozdul, főleg akkor, ha minden irányból kerítések veszik körül. Az egyetlen mozgalom, amelyhez fordulhatnak, a Hamász, amely szintén csak katonai megoldásban gondolkodik, lövi a környéket, riogatja Dél-Izrael telepeseit, Askelónt, Szderótot, de közel sincs olyan hatékony, mint az izraeli hadsereg.
A háború a Szentföldön gyakorlatilag bármikor kitörhet, ha van rá politikai akarat. A három izraeli fiatal megölése körüli események mutatták, hogy most ideális a helyzet arra, hogy felrobbanjon Gáza. Sorkatonák esküdtek bosszút az internetre feltöltött képeken, fiatal lányok pózoltak felirattal, miszerint az arabokat gyűlölni erkölcsi kötelesség, a politikai elit pedig öltönyben és nyakkendőben, trágár szavak mellőzésével mondta ugyanezt. Mivel Izrael egy demokrácia, színes és szabad sajtóval – amelyet most láthatóan kicsit megbénít a katonai cenzúra –, a szemünk előtt épül fel a hadigépezet és annak háttere. Gáza sajtója kicsi, ellenőrzött, és jószerivel arról szól, hogy öljük meg a zsidókat.
Aztán a színes, szagos és szabad Izrael nekiindul, a szigorú, szomorú és szegény Gáza pedig meghal.
