Fejjel a falnak

Már majdnem elhittük, hogy lassan kikecmereg a világ a gazdasági válságból, és újra az építkezésé lehet a főszerep.

Az Oroszország ellen bevezetett uniós szankcióknak és az arra válaszul életbe léptetett embargónak mindkét fél a vesztese lesz. Ennek már látni a vészjósló jeleit, elég csak a német gazdaság váratlan visszaesésére gondolni. Kár lenne tagadni: az orosz–ukrán konfliktus a külkereskedelmi kapcsolatokon keresztül egyértelműen lehúzza Európa legnagyobb gazdaságait.

Nem hiába kongatta meg a vészharangot a német ipari és kereskedelmi kamarák szövetsége. A szervezet a „geopolitikai aggodalmak évének” nevezte az ideit, és jelezte: a feszültségek elnapolták a világgazdaság fellendülését. A súlyosbodó helyzet fékezi az exportra jelentősen építő német gazdaság felpörgését, ennek következtében pedig a kevésbé fejlett országok duplán megsínylik a káros következményeket. Egyelőre azonban mindez nem hatja meg a döntéshozókat.

Az unióban újabb szankciók bevezetésén törik a fejüket. Legutóbb az az ötlet született meg, hogy ki kellene zárni a rubelt a nemzetközi forgalomból. Mindeközben az – uniónál kedvezőbb helyzetben lévő – Egyesült Államok azon fáradozik, hogy újabb országokat beszéljen rá az Oroszország elleni lépésekre. Győzködi például Svájcot, Dél-Koreát, de egyezkedni próbál Kínával is. Moszkva már jelezte, válaszul kész további importkorlátozásokat bevezetni, amelyek kiterjedhetnek a gépjárművekre. Ez újabb csapást jelentene – egyebek között – Magyarországra is.

Nem véletlenül beszélt ennek veszélyeiről az elmúlt napokban többször is Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. Hazánk mintegy 70 milliárd forint értékben szállít járműveket Oroszországnak, ám miután német autógyárak működnek nálunk, a német gazdaságra gyakorolt hatások miatt ennél is nagyobb értékben érheti kár Magyarországot. Nem kellene idáig eljutni, az uniós államoknak épp elég gondot okoz a mezőgazdasági termékekre kivetett tilalom. Még az osztrákok is foghatják a fejüket, eddig csaknem 500 tonna alma exportjáról kellett lemondaniuk, míg a hollandok 300 millió eurót buktak. Hazánk mezőgazdaságát napi 70 millió forint kár éri. Ne feledjük, még csak alig több mint két hét telt el az embargó bevezetése óta!

A gazdasági háborúnak természetesen az oroszok is megisszák a levét. Moszkva már több mint egy hónapja nem jut hitelhez, a kormány kénytelen szüneteltetni a kötvényárveréseit. A befektetők ugyanis túl magas hozamot várnak el az ukrán válság miatt. Nem jön pénz az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól sem, miután felfüggesztették az oroszországi beruházások finanszírozását. Az országból az idei első fél évben 74,3 milliárd dollár tőke áramlott ki, ez több, mint tavaly összesen.

Mit tehet ebben a helyzetben a magyar kormány? A kabinet határozottan jelezte, az álláspontja egyértelmű a demokratikus értékekről és az országok szuverenitásáról, de az orosz–ukrán konflisokra adott válaszok sértik a gazdasági érdekeinket. Lehet lobbizni az uniónál, hogy emelje fel a veszteségek kompenzálására biztosított keretét, lehet egyeztetni a magyar–orosz gazdasági vegyes bizottság ülésén, vagy éppen megpróbálni segítséget adni a cégeknek új piacok szerezéséhez. Mindez csak átmeneti könnyebbséget adhat. Jobban járnánk, ha az unió felülvizsgálná a szankciókra épített politikáját. Kár lenne elmenni a falig, mert előbb-utóbb Brüsszelnek és Moszkvának is be kell látnia: egymásra vannak utalva.