Akik aztán bizonyos időközönként előállnak, s boldogan bejelentik a régóta várt, nagy, utolsó és mindent lezáró Összefogást. Hogy azután néhány nappal-héttel később az előzőt felrúgva bejelentsenek egy még újabbat, még nagyobbat és még utolsóbbat. Valami ilyesmi folyik most is, talán csak annyi különbséggel, hogy a balliberális szappanopera forgatókönyve egyre mulatságosabb, a szereplők minden manírtól mentesen – hiszen lényükből fakad – játsszák el a burleszk csetlő-botló, minden lyukba belepottyanó klasszikusait Chaplintől Stan és Panig. Az utóbbiakat legalább mindenki szerette.
Éppen egy hete, hogy az MSZP, a DK és az Együtt–PM szóban megállapodott, melyik legyen az a tizenhat fővárosi kerület, amelyikben koordináltan indítanak polgármesterjelöltet. Ez alapján hat kerületben a szocialisták, ötben-ötben a Gyurcsány-párt és Bajnaiék nevezhetnek meg indulót. Igen ám, de ez jó néhány szocialistának nem tetszett. Például Steiner Pál (aki helyett az Együtt–PM „társadalomra veszélyes” jelöltje, Juhász Péter indulhat majd az V. kerületben) azt mondta: közös főpolgármester-jelölt, közös jelöltek és közös lista kellett volna. Szerinte arról a hét-nyolc kerületről, ahol nincs koordinált jelölt, eleve lemondtak, és gyakorlatilag azt üzenték választóiknak, azokban nincs is értelme elmenniük választani. Havas Szófia, az MSZP budapesti központi pártszervezetének elnöke pedig úgy vélte, eleve bukásra van ítélve közös főpolgármester-jelöltként Falus Ferenc egykori országos tiszti főorvos, hiszen életében nem dolgozott önkormányzatban, még csak hasonló munkát sem végzett. (Ehhez képest az Együtt–PM-es Szigetvári Viktor állítja, Falusnak már programja is van, amelyben kulcsszerepe van Budapest világvárosi fejlődésének. Anno Demszky is azt ígérte: „Világvárost építünk”.) El lehet képzelni, milyen nagy volt az egyetértés az MSZP pénteki budapesti küldöttgyűlésén, ahol végül áldásukat adták Falusra és a kerületek felosztására. Legalábbis akkor még úgy tűnt. Aztán péntek után szombat lett, és Kunhalmi Ágnes budapesti elnök újságírók előtt vitatottnak nevezte néhány kerületi képviselő-testületi hely sorsát. Hozzátette: „minimális elsimítandó kérdés van a baloldali ellenzéki pártok önkormányzati választási együttműködésében”, de ez azért szerinte nem veszélyezteti az „összmegállapodást”. Ekkor már Szigetvári is kezdte elveszíteni a türelmét, és közölte: „Józan ésszel felfoghatatlan, ami történik”. Hozzátette: ha az MSZP „kicsinyes kerületi érdekek” miatt felrúgja a hétfői megállapodást, akkor az Együtt–PM önállóan indul. A DK is jelezte, tele a pohár. Gyurcsány és Bajnai pártja máig adott haladékot a szocialistáknak, hogy aláírják a megállapodást, különben végeztek.
Itt tartunk per pillanat. (És akkor még a főpolgármesterjelölt-keresés izgalmaira ki sem tértünk, noha olyan potenciális városépítők neve vetődött föl, mint például Alföldi Róbert, Balázsovits Lajos és Mágenheim doktor színművészeké, Somogyi Zoltán politológusé, Bokros Lajos csomagosé vagy Magyar György ügyvédé.) A 2009-es miniszterelnök-jelölési bohózat óta (amikor is csak hajszálon múlt, hogy nem Vértes András mosóporügynök vagy Takács János hűtőgyáros lett az ország feje) többé-kevésbé mindenki érzi, hogy a balliberális pártok (nevezzék magukat MSZP–SZDSZ-nek vagy MSZP–DK–Együtt–PM-nek) kormányképtelenek. Most már az is látszik: ellenzékképtelenek is.
