Vége. A bíróság határozata jogerős, ellene fellebbezni nem lehet. A törvény előtt többé nem vitatható: Rezesová bódult volt az alkoholtól, a megengedett sebesség másfélszeresével hajtott, a sértettek vétlen áldozatai a fatális balesetnek. S az is bizonyossá vált, hogy az ügyben fellépő szakértők közül ketten „megbotlottak”.
A közvéleményt azonban nem köti a határozat. Mi szabadon rágódhatunk a jog és az igazságosság viszonyán. Gyárthatjuk az elméleteket, ácsolhatjuk a bitót, átírhatjuk a büntető törvénykönyvet. Emellett megvan a lehetőségünk rá, hogy holnap és holnapután újra és újra elítéljük Eva Rezesovát. Megérdemli. De kérdés: megéri-e? Mert ennek a történetnek itt tényleg vége van. Akármennyit beszélünk róla, az áldozatok nem támadnak fel. A hozzátartozók fájdalmát csak az idő enyhítheti, Rezesová pedig kapott néhány évet, hogy átgondolja a társadalomhoz és a normakövetéshez fűződő viszonyát. Reméljük, megtanulja a leckét, amiért négy ember, két házaspár, gyermekek szülei és nagyszülei fizettek az életükkel.
Tanulnia viszont nem csak neki kell!
Szomorú tény, de figyelmetlenség és fegyelmezetlenség miatt nincs hét, hogy ne halna meg valaki az utakon. Sajnos az ittas járművezetés – még a több ember halálát okozó sem annyira rendkívüli, mint szeretnénk. Ha az ember rákeres, az interneten gyorsan talál hasonló, megindító példákat a tartás hiányából vagy pillanatnyi gyengeségből fakadó tragédiákra. Jellemzően tömör beszámolók ezek, és töredékei a bíróságok elé kerülő bűntetteknek. Az ítéletek általában 7 és 8 év között mozognak. Innen nézve a Rezesovára kiszabott 9 év szigorú büntetésnek tűnik attól a bírónőtől, akit a Stohl-ügyben kirótt tíz hónap miatt nem is olyan régen még vajszívűnek, hovatovább részrehajlónak gondoltak sokan.
Az eljárás egyik nagy tanulsága, tűnjön bár közhelynek, mégis csak az, hogy valamennyien felelősek vagyunk a tetteinkért. Egyetlen autóvezető sem ülhet másként a volán mögé, mint józanul. A másik, hogy legyünk bár tanárok, teherautó-vezetők, vállalkozók, hivatalnokok vagy véletlenül egy milliomos család tagjai, bármit azért nem lehet megúszni. Így vagy úgy általában mindenkit utolér a végzet. Ha nem első fokon, majd a fellebbvitel végén.
De akad itt még más, ami jócskán túlmutat a Rezesová-ügyön! Ez pedig a szakértők kérdése, amivel leginkább a törvényalkotóknak kéne foglalkozniuk. Hiszen a jog lehetőséget ad minden érintettnek, hogy hozzáértők segítségét kérje ki a perben. Ezzel megpróbálkoztak a sértettek hozzátartozói (sikertelenül) és a védelem is. Most viszont Melegh Gábor és Kovács Miklós példájából világosabban kiderült: némely szakértő – ki tudja, melyik, vagy melyik nem? – időnként nem átallja a valóságot a „megrendelő” elvárásához igazítani. Nem csak Eva Rezesová felkérésére!
Egylépésnyi távolságból már látszanak a tanulságok és a teendők. Holnaptól főleg ezekkel lenne érdemes foglalkozni, mert a harag és a gyűlölködés nem fogja megelőzni a következő szerencsétlenséget. Ahhoz megértésre, megfontolásra – és ha másként nem megy, egyes jogszabályok megváltoztatására van szükség.
