Rezesová legkorábban a szabadságvesztés kétharmadának letöltése után, vagyis leghamarabb 2018-ban hagyhatja el feltételesen a számára kijelölt büntetés-végrehajtási intézetet. A Stubeczky Sarolta elnökletével működő bírói tanács ezzel tehát jelentősen súlyosbított a Gödöllői Járásbíróság első fokon kiszabott ítéletén. Helybenhagyta viszont a fórum azon döntését, amely szerint a vádlott nem követett el közúti veszélyeztetést, vagyis a 6-os számú tanú tévedett, amikor azt állította: látta, amint a felvidéki nő a szerencsétlenség előtt „levillogja” az áldozatok Fiat Puntóját.
Rezesová láthatóan felkészült az ítéletre, valótlan lenne viszont azt állítani, hogy arcán nyoma sem volt megrendülésnek. Édesanyja vele szemben nem tudott parancsolni érzelmeinek, s könnyeivel küszködött, miközben a bírónő kimondta a „bűnös”, valamint a „kilenc év” szavakat.
A sértetti hozzátartozók első pillantásra elégedettnek tűntek, rájuk azonban vár még egy kártérítési per Rezesová biztosítójával.
A jogerős döntés indoklása számos vonatkozásban eltér a korábbi ítéletétől. Eszerint a törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét részben pártos, illetve elfogultnak tűnő szakértők véleményére alapozta, ezért Melegh Gábort és Kovács Miklóst ki kellett zárni, új bizonyítást kellett felvenni – csak így lehetett tisztázni a baleset körülményeit.
Stubeczky Sarolta büntetőtanácsa a fellebbviteli eljárás után arra jutott: a sértettek gyors sávváltása kizárható. Vagyis nem fordulhatott elő, hogy a száguldó Rezesová elé hirtelen bevágott a Fiat Punto. A bírónő szerint ezt támasztja alá, hogy „vidéki ember, ha fél 4-kor felkel, nyilván nem fáradt”. A későbbi áldozatok ráadásul beszélgethettek is, valószínűtlen tehát az a feltevés, amely szerint a kocsi vezetője esetleg elaludt, majd felriadva félrerántotta a kormányt. Az ütközés kizárólag a vádlott hibájából következett be és ittasságára vezethető vissza.
Figyelemre méltó az első fokon ítélkező Fülöp Ágnest érő bírálat. A tanácselnök okfejtése szerint a „jó nevű közlekedési bíró” lényegében túlbizonyította az ügyet, elveszett a részletekben, emiatt pedig ellentmondások kerültek a határozatba. Példaként azt hozta fel Stubeczky Sarolta, hogy a korábbi verdiktben nem zárták ki a Punto üzemanyagtankjának anyaghibájából fakadó robbanás lehetőségét, noha a Fiat tulajdonosa számára a jármű nagyon fontos volt, és „Medveczky nem tűrte volna el”, hogy ne legyen hibátlan a kocsija.
Ezek után pontról pontra lesöpörte a terhelt ügyvédjének, Novák Péternek a védekezését, de ugyanígy szétszedte az ügyészség közúti veszélyeztetésre vonatkozó érvrendszerét is. Arra ugyanis nincs bizonyíték.
Ami a kilenc évet illeti, a büntetést a törvényszék ekként indokolta: a középmértékből, 7,5 évből kellett kiindulni, hiszen a jogszabály előírja, hogy ha sem enyhítő, sem súlyosbító körülmény nincs, ennyit kell kiszabni. Első fokon a sértetti közrehatás indokolhatta a 6 évet, mára azonban ez kiesett. A körülményeket ráadásul a maguk teljességében kell értékelni, így viszont sem a büntetlen előélet, sem a két gyermek, vagy az eddigi balesetmentes közlekedés nem nyom annyit a latba, hogy a büntetési tétel ne felfelé mozduljon.
A bírónő kiemelte: a haragos közvélemény nem vehető figyelembe, nem befolyásolhatja az ítélkezést, hiszen akkor 20-30 évet kellene kiszabni. A büntetésnek azonban az elkövetőn túl a társadalom számára is üzenetet kell hordoznia, hogy mindenki tudja: nem lehet olcsón megúszni a bűncselekményeket.
Az indoklás végén Stubeczky Sarolta hosszasan bírálta a magánszakértői rendszert, mivel abban a felek megrendelőként és vállalkozóként jelennek meg. A vállalkozó pedig, aki díj ellenében teljesíti az elvárt szolgáltatást, nyilván nem lehet pártatlan. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy hazudni fog, az viszont több mint valószínű, hogy a rendelkezésre álló adatokból a megbízójára nézve kedvező eredményt produkál majd.
Éppen ezért a tanácsvezető szerint a törvényhozásnak is el kellene gondolkoznia a változtatáson. Emlékezetes: a fellebbviteli eljárásból kizárt Melegh Gábort előbb az áldozatok hozzátartozói, majd Rezesováék igyekeztek megnyerni maguknak. Az utóbbiak jártak sikerrel.
Mint ismert, a vád szerint a szlovák nő 2012. augusztus 21-én hajnalban az M3-as autópályán X5-ös BMW-jével ittasan, mintegy 165 kilométeres óránkénti sebességgel hátulról belerohant egy személyautóba, amelyben négyen életüket vesztették. Az ügyészség közúti veszélyeztetéssel is vádolta a szlovák nőt, mivel nem sokkal a baleset előtt agresszívan vezetett, több járművet, köztük a későbbi áldozatok kocsiját is veszélyesen megközelítette.
Rezesová a baleset után előzetes letartóztatásba került, és az eltelt csaknem két év során egy kisebb, néhány napos megszakítást leszámítva azóta is fogva tartják. Az első fokon eljáró Gödöllői Járásbíróság tavaly ősszel hat év fogházra ítélte több ember halálát okozó ittas vezetés miatt, ám a közúti veszélyeztetés vádja alól felmentette.
Másodfokon a védelem tisztázatlan momentumokra hivatkozott az enyhítés érdekében, az ügyészség a súlyosbítás mellett érvelt. Az ügyben már első fokon is négy különböző igazságügyi műszaki szakértő mondott véleményt arról, hogyan rohanhatott bele a vádlott BMW-je az áldozatok Fiatjába. A másodfokú eljárás során két szakértőt is kizártak, ahogy arra a bírónő a mostani ítélet indokolásakor is utalt.
Abban valamennyi, szeptember 8-án meghallgatott szakértő egyetértett, hogy Rezesová BMW-je legalább óránkénti 165 kilométeres sebességgel haladt, a másik jármű pedig 100 kilométer per órás sebességgel. A szakértők az ütközés következtében megjelent elsődleges nyomok alapján következtettek az ütközés szögére, a sebességre, a baleset folyamatára. Az újonnan kirendelt szakértő arról is beszélt, hogy az az autó, amelyben az áldozatok ültek, úgy kaphatott lángra, hogy a kipufogórendszerre folyó üzemanyag szikrát kapott.
