Megbecsülést érdemelnek

Az akadémia tagjairól aligha állítható, hogy ne tettek volna le az asztalra valamit – sőt, nem akármit, hanem egy-egy jelentős életművet –, e nélkül nem is lehetnének tagok.

Ha valahogy megbecsülhetjük a művészeinket, akkor ennek ez a legjobb útja. Sokat adtak, nem csak a kultúraszerető embereknek, méltók a viszonzásra, elismerésre, akár a gondoskodásra is. Persze akad, aki az akadémiai díjba is képes belekötni. A Népszava pénteken többek között azt kifogásolta, hogy Kertész Imre nem lett a Nemzet Művésze, míg ugyanabban a cikkben Koltay Tamás színikritikus arról értekezett, hogy mindig van „egy hivatalos, állami értékrend, amellyel az udvari művészetet díjazzák”, s természetesen ez a díj az. Görgey Gábor író szerint a Magyar Művészeti Akadémiával konkuráló Széchenyi Akadémiának is hasonló anyagi és döntési helyzetbe kellene kerülnie, bár ő úgymond pártállástól és világnézettől függetlenül egyetlen művésztől sem irigyli az anyagi előnyt. Afölött, hogy Makk Károly filmrendezőnk, a Széchenyi Akadémia elnöke is a Nemzet Művésze lett, „elegánsan” átsiklott.