Az akadémia tagjairól aligha állítható, hogy ne tettek volna le az asztalra valamit – sőt, nem akármit, hanem egy-egy jelentős életművet –, e nélkül nem is lehetnének tagok. S miközben a „kultúra lenyúlásáról” szóltak az ellenzéki oldalról a panaszok, azon kevesen gondolkodtak el, legalábbis hangosan: a művészi szabadságról, autonómiáról éppen az szól és szolgálja, erősíti azt, ha jelentős alkotók széles köre dönthet a saját sorsáról, határozhatja meg a saját céljait, méltányolhatja a kiemelkedő művészi teljesítményeket, mert ehhez megfelelő jogosítványokat is kapott.
Művészek ismernek el művészeket: ez egy normális világban természetes kell, hogy legyen. Egy-egy szimfonikus zenekaron belül például mindenki hallja, hogyan játszik, teljesít egy-egy szólam, s képes elismerni egy-egy muzsikus a másik munkáját a szólamok ülésrendjétől függetlenül, még akkor is, ha nem is látják egymást a karmestertől.
Ugyan más állami díjak esetében is javaslattevők lehetnek különböző művészeti szervezetek, a miniszteri, miniszterelnöki, valamint köztársasági elnöki döntés időnként magával hozza – az esetleges irigységen túl – a politikai indíttatású kritikákat is. Ez történt a Szent István-rend odaítélésekor is, amikor Nobel-díjas írónkat, Kertész Imrét próbálták arra rávenni, hogy ne fogadja el az elismerést Áder János köztársasági elnöktől – Schiff András még faxot is küldött neki. Az ellenzéki óhaj nemcsak Kertész Imrével szemben volt méltánytalan: a másik díjazott alkotó, Rubik Ernő feltaláló a maga területén legalább olyan jelentős, az ellenzéki logika szerint rá is kellett volna némi nyomást gyakorolni.
Hatvankilenc Kossuth-díjas alkotó kapott Nemzet Művésze-díjat csütörtökön, az elismerésekről a Magyar Művészeti Akadémia tizenegy, Kossuth-díjas művészből álló bizottsága döntött. A díjat 2013-ban alapították azzal a céllal, hogy a kimagasló teljesítményekért kapott korábbi elismerések megerősítése mellett a művészek méltó életkörülményeit is biztosítsák – a díjjal jelentős életjáradék, a minimálnyugdíj összegének huszonháromszorosa jár.
Ha valahogy megbecsülhetjük a művészeinket, akkor ennek ez a legjobb útja. Sokat adtak, nem csak a kultúraszerető embereknek, méltók a viszonzásra, elismerésre, akár a gondoskodásra is. Persze akad, aki az akadémiai díjba is képes belekötni. A Népszava pénteken többek között azt kifogásolta, hogy Kertész Imre nem lett a Nemzet Művésze, míg ugyanabban a cikkben Koltay Tamás színikritikus arról értekezett, hogy mindig van „egy hivatalos, állami értékrend, amellyel az udvari művészetet díjazzák”, s természetesen ez a díj az. Görgey Gábor író szerint a Magyar Művészeti Akadémiával konkuráló Széchenyi Akadémiának is hasonló anyagi és döntési helyzetbe kellene kerülnie, bár ő úgymond pártállástól és világnézettől függetlenül egyetlen művésztől sem irigyli az anyagi előnyt. Afölött, hogy Makk Károly filmrendezőnk, a Széchenyi Akadémia elnöke is a Nemzet Művésze lett, „elegánsan” átsiklott.
