Az összesen 36 milliárdból azon négymilliárd forint sorsának vizsgálatával végzett, amely 2009 és 2014 között jutott el különböző hazai civil szervezetekhez. E vizsgálat elsődlegességét leginkább az indokolta, hogy a többi pénz kiosztásával ellentétben ennek körülményei nélkülözték teljes mértékben az ellenőrzés bármilyen formáját. A hivatal ugyanakkor azt ígéri, hogy nem áll meg a munkával, mert a kormánytól megbízást kapott a norvég alaptól származó többi pénz sorsának utólagos ellenőrzésére is.
E négymilliárd forint pályáztatását és elosztását az Ökotárs Alapítvány szervezte. A Kehi a tudomására jutott gátlástalanságot látva arra a következtetésre jutott, hogy mindezt nem sikerült neki pénzügyi és egyéb szabálytalanságok nélkül elvégezni. A pénzek kiosztása az esetek 97 százalékában volt kifogásolható, s a Kehi által feltárt tények után azt lehet mondani, hogy enyhén szólva is tényleg van min javítgatni.
A dolog jóval nagyobb figyelmet kap a „szimpla” bűncselekmény elkövetésénél, mivel a pénz ellenőrzési folyamata az első pillanattól kezdve a pártok közötti politikai adok-kapok részévé vált, illetve azért, mert a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. A magyar és a norvég kormány között kialakult vita mellett az ügyet fölkapta a nemzetközi sajtó is, amely a külhoni közvéleményt az Orbán-kormányról köztudomásúan sokkal kritikusabban tájékoztatja, mint korábban balliberális társairól. Hasonlóképp volt ez akkor is, amikor lapunk arról írt, hogy filozófusok pályázatokon keresztül szabálytalanul jutottak tetemes mennyiségű közpénzhez. Az érintettek mind a balliberális értelmiséghez tartoztak, akiknek érvkészletét azonmód átvette a külföldi sajtó, és diktatúrát kiáltva filozófuspereket vizionált. Ilyenek persze nem lettek. Mindebből azt a következtetést is le lehetett szűrni, hogy koholmány volt az egész, de persze azt is, hogy bénulást okozott a külföldről érkezett nyomás. Azt azonban mindenképpen, hogy akkor is diktatúrát kiáltottak, pedig semmi nem indokolta. Arra pedig, hogy akkor vajon az igazság győzött-e, az érintett filozófusok sem válaszolnának tiszta lelkiismeretük szerint igennel. De ez már egy másik kérdés.
A Norvég Alaptól származó pénzek esetében sem véletlen, ha a leginkább balliberális szervezeteknek nyújtott támogatások elosztásáról megállapított hajmeresztő szabálytalanságok és a törvények be nem tartása ugyancsak ideológiai kérdésként jelenik meg a hazai balliberális és a nemzetközi közvélemény előtt. Eszerint a diktatúrára hajlamos hatalom el akarja taposni a demokrácia utolsó szigeteiként megjelenő civil szervezeteket. Mindehhez persze hozzá kell tenni, hogy a külföldről érkezett támogatások és azok elköltési céljainak megítélése nemcsak nálunk okoz fejtörést, hanem másutt is. Számos országban keltenek gyanakvást, Oroszországtól kezdve Izraelen keresztül egészen Amerikáig, nem alaptalanul. Hiszen egy demokráciában is egészen más a leányzó fekvése, ha egy kormányellenes tüntetés ilyen furcsán osztogatott külföldi támogatásból szerveződik, mint ha valakik lelkesedésből vagy elkeseredettségből rázzák az öklüket az utcán. A norvég pénzből szervezett krétakörös tüntetés nem az elégedetlenkedés hitelességét erősítette a közvéleményben.
A Kehi-vizsgálatnak ez ügyben vége, a többi a bűnüldöző hatóságok, illetve a magyar bíróság dolga lesz, mint rendesen. Annak viszont mindenki szurkoljon, hogy most végre az igazság győzzön.
