A miniszterelnök a minap ezt azzal toldotta meg, hogy a mostani kormányzati ciklus egyik legfontosabb feladatának a pénzügyi rendszer újjászervezését nevezte meg. A félreértések elkerülése érdekében nem árt rögzíteni: a magyar tulajdon nem egyenlő az állami tulajdonnal. A parlamenti potyautas Fodor Gábor liberális látszatpártja hiába szajkózza, hogy a kormány bankrablássorozatba kezdett. A miniszterelnök és a kabinet több tárcavezetője nem egy alkalommal erősítette meg: a kormány nem arra való, hogy bankokat irányítson.
Még akkor sem, ha a pénzintézeteknek létezik olyan köre, amelyet az állam működtet. (Hazánkban idetartozik az MFB, az Eximbank.) Így tehát az MKB-t és a Budapest Bankot is értékesítik néhány éven belül. A cél azonban az, hogy hazai kézben maradjanak ezek a pénzintézetek.
Tudjuk azt is, a kormány és a Magyar Nemzeti Bank vizsgálja, hogy a szóban forgó két bankot érdemes-e összevonni. Azt viszont nem tudjuk, hogy ha létrejönne az óriásbank, akkor lesz-e olyan hazai szereplő, amely képes százmilliárdokért megvásárolni. Ez még a jövő kérdése. Lehetséges azonban a tőzsdei privatizáció is, amely több szempontból előnyös lehet. Egyrészt az OTP tőzsdére vitele sikeres példát mutat, és ezzel a lépéssel élénkíteni lehetne a kereskedést. Másfelől biztosítva lenne az átlátható tulajdonosi háttér, ráadásul hiába vennének külföldiek is részvényt, az irányítási jogok itthon maradnának. A folyamatba azonban még Brüsszel is beleszólhat, miután egyes vélemények szerint európai uniós jogba ütközhet, hogy az MKB megerősítését és újjászervezését a jegybank lássa el.
A Magyar Nemzeti Bank ezt mindenesetre másként értékeli, a lépésről pedig az Európai Központi Bankot is értesítették. Ha a határainkon túlra tekintünk, akkor két tanulságos példát is találunk. Csehországban a pénzintézetek 80-90 százalékban külföldi kézben vannak, mégis jól működik a szektor. Ellentétben Szlovéniával, ahol az állami tulajdon a döntő. Az előbbi országban egészséges maradt a hitelek és a betétek aránya. A jelentős lakossági megtakarítás mellett nem szaladt el a ló a bankokkal. A kölcsönök kihelyezése nem pörgött túl, nem is kellett külföldről pénzt bevonni. Így a válság idején nem is volt mit kivonniuk az anyabankoknak!
Ezzel szemben a szlovén bankok ontották a hiteleket az ingatlanberuházásokba, majd a válsággal a pénzek betonba ragadtak. Úgy jártak, mint a spanyolok, ahol százmilliárd euró fagyott így be, és egymillió üres lakás, illetve félbemaradt ingatlantorzó állított emléket a felelőtlenségnek. Azzal a különbséggel, hogy a szlovén bankok többsége állami tulajdonban volt, így a rosszul sikerült pénzügyi manőverekbe az egész ország többszörösen beleremegett.
Hazánkban a csehországihoz hasonló volt a külföldi bankok aránya, ám egészségtelen irányt vett a hitelezés, amely jóval meghaladta a betétek mennyiségét. Mindez azt mutatja, hogy önmagában nem feltétlenül a tulajdonosi háttéren múlik a pénzügyi rendszer egészséges működése. A nyilatkozatokból úgy tűnik, a magyar kormány tisztában van a kockázatokkal. Nem ragaszkodik az állami tulajdonhoz, de tett és tesz azért, hogy erősödjön a pénzügyi szuverenitásunk. Egyúttal intézkedett arról is, hogy ne ismétlődhessen meg a felelőtlen hitelezés korszaka.
