Ezzel szemben a szlovén bankok ontották a hiteleket az ingatlanberuházásokba, majd a válsággal a pénzek betonba ragadtak. Úgy jártak, mint a spanyolok, ahol százmilliárd euró fagyott így be, és egymillió üres lakás, illetve félbemaradt ingatlantorzó állított emléket a felelőtlenségnek. Azzal a különbséggel, hogy a szlovén bankok többsége állami tulajdonban volt, így a rosszul sikerült pénzügyi manőverekbe az egész ország többszörösen beleremegett.
Hazánkban a csehországihoz hasonló volt a külföldi bankok aránya, ám egészségtelen irányt vett a hitelezés, amely jóval meghaladta a betétek mennyiségét. Mindez azt mutatja, hogy önmagában nem feltétlenül a tulajdonosi háttéren múlik a pénzügyi rendszer egészséges működése. A nyilatkozatokból úgy tűnik, a magyar kormány tisztában van a kockázatokkal. Nem ragaszkodik az állami tulajdonhoz, de tett és tesz azért, hogy erősödjön a pénzügyi szuverenitásunk. Egyúttal intézkedett arról is, hogy ne ismétlődhessen meg a felelőtlen hitelezés korszaka.
