Esnek a nyugat-európai és a régiós tőzsdék, miközben az Oroszország ellen bevetett olajár már ötéves mélypontra süllyedt. A minket is érintő lejtmenet oka, hogy egész Európa gazdasági szakadékokkal van körülvéve, amelyek közül eddig egyet sem sikerült áthidalni. Pénzügyi szempontból nehéz év előtt állunk, amelyet tőlünk (és az EU-tól is) független tényezők alakítanak. A bajok forrásának listája túl hosszú, a belőlük fakadó kockázatok pedig nem sok jót ígérnek.
Tegnap például ismét felmerült Görögország kilépése az euróövezetből, mert a január végén tartandó előre hozott választásokon a radikális Sziriza párt az esélyes, amely az euró elhagyása, illetve az EU/IMF-hitelszerződés felmondása mellett kardoskodik. Hogy ezután mit tennének, senki nem tudja, valószínűleg ők sem, de választási szlogenként remekül beválhat. A németek azonnal üzentek: nem probléma, ha Athén távozik, nekik egy gonddal kevesebb. Sőt, ha úgy vesszük, az euróövezeti összlétszám nem is változna, január elsején ugyanis egy új, a görögöknél kevésbé zűrös taggal (Litvánia) bővült az euróval fizetők klubja.
A görög politikai bizonytalanság azonban nem tesz jót az egész valutaövezetnek, amely maga is ezer gonddal küszködik. A tavalyi gazdasági növekedés mikroszkóppal is alig látható, nem úgy, mint a magas a munkanélküliség, és eközben a megcsappant kereslet miatt ma már nem az inflációtól, hanem a deflációtól kell tartani. Az Európai Központi Bank hiába vitte nulla százalék közelébe az alapkamatot, nem segített, mint ahogy az erősen megkésve bevezetendő élénkítőcsomagjától sem várható áttörés.
A kockázatok sorában következik Törökország, amelynek bankjai óriási devizaadóssággal rendelkeznek, aminek a 60 százaléka az idén lejár. Észak felé haladva a következő gócpont Ukrajna, amely az államcsőd szélén egyensúlyoz jó ideje. A világ harmadik legkockázatosabb országaként (Argentína és Venezuela után bronzérmesként) újabb hiteleket kér az uniótól és a valutaalaptól. Ám mindenki csak csepegteti a pénzeket, mert az ország jelenleg egy lyukas hordóhoz hasonlítható: tavaly csaknem tíz százalékkal esett a gazdaság teljesítménye, adósságból adósságba keveredik, területének egy részén pedig háború dúl.
Az Oroszország elleni szankciókba valószínűleg először épp az indokot jelentő Ukrajna fog belegebedni, nem tudni, a döntéshozók számoltak-e ezzel a körülménnyel, és ha igen, egyáltalán érdekli-e őket ez a fejlemény. Az Európai Bizottság büntetőintézkedéseinek bevezetése óta az orosz rubel és az ukrán hrivnya értéke a felére csökkent, és bár Moszkva nem szűkölködik a devizatartalékokban, Kijevről ugyanez nem mondható el. De ki fizeti majd a révészt? Vagy Ukrajna csak háborús ürügynek volt alkalmas, és mára túl drága kolonccá vált? A büntetőakciók megszavazásakor nemcsak azok politikai oldalát kellett volna nézni, hanem az EU-t érő gazdasági károkat is, hiszen a szankciók általában mindkét felet gyengítik. Éppen ezért az amerikai–európai uniós szabad kereskedelmi megállapodás megkötése az uniónak nem most lenne előnyös, mert meg kellene várni, amíg Európa erőre kap, és egyenrangú tárgyalópartnerként léphet fel saját érdekeit védve.
Számunkra meghatározó, hogy a kiszámíthatatlan ukrán–orosz konfliktus, az orosz gazdaság visszaesése, egy pénzügyi válság veszélye és Ukrajna fizetésképtelenségének kockázata ma az egész régióra, így Magyarországra is árnyékként vetül.
Sűrű hónapok elé nézünk.
