A Galamus.hu-n Bauer Tamás odáig süllyedt, hogy egyenest Kai-Olaf Lang, magyar ügyekben a CDU tanácsadójának a megfogalmazását becsmérelte, amiért az állítólag „diplomatikus bikkfanyelven” adta ki közleményét. Pedig világosan fogalmazott mondatok azok, csak épp tartalmuk nem volt a Bauer-félék ínyére. Hisz a CDU-tanácsadó leszögezte: „Angela Merkel budapesti látogatása elsősorban azt jelenti, hogy Magyarország változatlanul fontos Németországnak, és a német– magyar viszonynak magas helyi értéke van Németország nemzetközi kapcsolatrendszerében.” Ez pedig egy világosan megfogalmazott, ellenségesnek semmiképpen nem tartható üzenet.
De hát éppen ez a baja a balliberális oldalnak. Nyilván már abba belebetegedtek, hogy minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült még tíz percet sem kicsikarni Merkel asszonytól, hogy saját legfrissebb kormányfő-feljelentésüket elszüttyögjék. Még Tamás Gáspár Miklósnak is nevetségessé vált a Merkel-látogatástól Orbán-buktatást remélő ellenzék, amely „várja a tántit”. De a tántit nem nyílt levéllel, nem tüntetéssel szokás várni, hanem tejszínhabos kávéval. Nekem inkább úgy tűnik, hogy a sok baloldali forgácspárt és reszelékszervezet úgy várja Merkelt, mint ’56 őszén az ávósok várták a szovjet tankokat.
És ez az ő hatalmas tévedésük, ezért fognak még három éven át egyre kisebb létszámmal tüntetgetni, de hogy valódi politikai riválissá emelkedjenek, ahhoz meg kellene tanulniuk – politizálni. Nem elég bevallani a vágyképet, a wishful thinking kinek-kinek a magánügye. Ezért csekély hozadéka van annak, ha egy hivatásos gyűlölködő bevallja: „Jobb lett volna, ha Merkel asszony nem ad politikai támogatást Orbánnak azzal, hogy most Budapestre jön.” Merkel nem fogja CDU-tanácsadóját felcserélni Bauer Tamásra, mert kis ügyekben a nagypolitika ilyen komor fenyegetéseket nem is ismer. Merkel nem azért jön Budapestre, hogy Orbánnak politikai támogatást adjon, mert ezt a támogatást a német kancellár a vitás kérdések ellenére sohasem vonta meg a magyar kormányfőtől.
