Így hát Caligula lova győzött Veszprémben. Senki ne gondolja azt, hogy Kész Zoltán ellenállhatatlan politikai programja vagy éppen idős csecsemőarca bűvölte el a választókat. Nem, ez itt klasszikus protestszavazás volt, amelyben még az is szerepet játszott, hogy a baloldal közös jelöltje függetlenként indult. De jó is függetlennek lenni! Különösen a baloldalon hoz sokat a konyhára a sehova sem tartozás. A jobboldali függőknek, akik például azt gondolták botoran, hogy a polgári Magyarország történelmileg is megalapozott, létező és továbbfejlesztendő valóság, sosem lesz olyan jó dolguk, mint a baloldali függetleneknek.
A választás előtt háromszázötven MSZP-s civil katona vigyázta Kész Zoltán függetlenségét, olyannyira, hogy Veszprém utcáin szóváltás kerekedett a várost járó aktivisták és a saját idegállapotuktól nem független járókelők között.
Minden jel arra mutat, hogy nagyjából ugyanazok döntöttek a kétharmad megvonásáról, mint akik megszavazták. Kész Zoltán 42,66 százalékot, Némedi Lajos, a város fideszes alpolgármestere 33,64 százalékot ért el. Ő a kudarc után a Hír TV-ben a tanulságok levonásáról beszélt, „hogy a jövőben ne történhessen hasonló eset”. Nem fog. A választók nem Készről és Némediről, hanem a kétharmadról szavaztak. Azt elveszíteni időközi választások révén egy cikluson belül valószínűsíthetően csak egyszer lehet.
A kormány háttérintézményeinél imádják az ötletdús embereket, akik csak úgy ontják sziporkáikat a levegőbe, de a Fidesz választói nem ötletbörzére szavaztak, hanem felelős polgári erőre, amely kétszer is átgondol egy intézkedést, s konzultál róla, mielőtt bevezeti. Senkit nem hajt a tatár. Vissza lehet venni a sebességből, már nem a kommunizmust kell felépíteni. Hanem csak megerősíteni azt a polgári társadalmat, amelyet már csak azért sem tekinthetünk „terméknek”, mert mi magunk vagyunk a polgári Magyarország, ki mint valóság, ki mint lehetőség.
Tóbiás József boldog, az MSZP saját diadalaként éli át Kész Zoltán győzelmét. Előre iszik a medve bőrére a Jobbik, szerinte „nem a független jelölt győzött, hanem a Fidesz bukott meg”. Nem, a Fidesz még ma is igen jól áll, a lemorzsolódott hívek és a zsinórban kudarcos időközi választások ellenére. A Fidesz korántsem bukott meg, támogatottsága ma is jelentős. A veszprémi kudarc, ha másra nem is, arra nagyon jó, hogy a hatalomban lévők látása kitisztuljon. Ha „paprikajancsikra” odafigyelnek, akkor a szakértelmiségiek észrevételeit is meg lehetne hallani. A kormánynak nem a kétharmad a létkérdés, hanem hogy meg tud-e állni a népszerűségvesztés lejtőjén. Ehhez az kellene, hogy az elhivatottak, a tisztességesek hangja kiváljon a zümmögő kórusból. Föl kell mérni, mit csináltak jól, és mit rosszul. Egy tízes skálán, amelynek mértékegysége az állampolgár-bosszantás, minősíteni kellene a megszavazott javaslatokat és a meghozott intézkedéseket. Szép helyezést érne el az internetadó, az útdíj, a tanárok portfóliója vagy a vasárnapi zárva tartás. Mert ha szembenézés címén csak annyira futja, hogy Veszprémben „nem volt jó a mozgósítás”, „legközelebb jobbak leszünk”, „máskor is vesztettünk”, akkor a Fidesz nem jut ki a mostani örvényből.
Be kellene látni: görögtűzből elég volt, most már melegedni szeretnének az emberek.
