Bárki, csak ne Netanjahu! – ez volt az ellenzéki Cionista Egység szlogenje, suttogva, egymás között terjesztve. Netanjahu, aki az országot elszigeteli, aki arcul csapja legfontosabb szövetségesét, aki számos alkalommal személyesen is összekülönbözött az amerikai elnökkel, aki minden ígéretét sutba dobva mégis elveti a palesztin államot, s ötödik hadoszlopnak nevezi az arab származású izraeli állampolgárokat. De Netanjahu varázsló. A közvélemény-kutatások tíz mandátummal kevesebbet jósoltak a Likudnak a valóságnál, s így vált a Jichák Hercog és Cipi Livni vezette választási szövetség számára keserédessé a 24 mandátumos siker.
Nem biztos persze, hogy a baloldalinak nevezett tömb veszített, és nem fog kormányt alakítani, mert Izraelben soha semmi sem száz százalék, de a magabiztos és győztes Netanjahut nem könnyű sarokba szorítani a tárgyalások során. A kulcs Móse Kahlon kezében van. Ő látványosan szakított Netanjahuval, és megalapította saját pártját, amely most tíz mandátumával királycsináló lesz. Netanjahuék a kampányhajrában olyan videoüzenetet vágtak össze, amely úgy hangzott, mintha Kahlon a miniszterelnök mellé állt volna. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a királycsináló ne állna végül mégis az őt kigúnyoló Netanjahu mellé. Mert királyt csinálni tud ugyan, de ő maga nem lehet király.
Netanjahu derekasan meghízott szövetségesei rovására, Naftali Bennett radikális-nemzeti-vallásos Zsidó Haza pártja nyolc képviselőt küldhet a knesszetbe, Avigdor Liberman frakciója hat emberre fogyatkozott. Ők kudarcot vallottak, jócskán meggyengültek a parlamentben, ahogy a liberálisok sem örülhetnek, épphogy bejutottak, négy képviselővel tudják majd hangoztatni kiegyezéspárti véleményüket, amelyre, úgy tűnik, ma sem vevő Izrael.
Azaz a nagy változás egy ideig még várat magára, ha egyáltalán eljön valamikor. Jóval esélyesebb Netanjahu kormányalakítása, mint Hercogé, az immáron negyedik kabinetjét összekovácsoló Bibi pedig folytatja eddigi politizálását. Szó sem lesz kétállami megoldásról, palesztin államról, együttműködésről, a Palesztin Nemzeti Hatóság azonnal szét is tárta a karját, miszerint nincs az izraeli oldalon békepartner. A békát emellett kénytelen lenyelni Obama is, aki most két éven át még úgy lesz elnök, hogy legszorosabb közel-keleti szövetségese kiállt az őt megalázó miniszterelnöke mellett, márpedig két év nagyon hosszú idő, ezalatt feltétlenül szükség lesz bizonyos kapcsolattartásra a vezetők között.
Az újdonságot a knesszetben az arab közös lista jelenti, amely 14 képviselőt jelent három pártból. Az együttműködés soha nem volt harmonikus az arab formációk között, de a mostani összefogással annyit el tudtak érni, hogy harmadik erőként, a hatalmi középponttól fényévnyi távolságban legalább a hangjukat hallathatják. A palesztinok szerint az eredmény a nemzetközi közösség felelőssége is, mivel szemet huny Izrael törvénysértései felett, ezzel rontja a béke esélyét. Az Európai Unió mindenesetre üdvözölte tegnap Netanjahu győzelmét, s hangsúlyozta, hogy a békefolyamat újraindítását szeretné az új izraeli kormánnyal. Jobb ezzel az elképzeléssel leszámolni. Nincs békefolyamat. Politikai küzdelem van, s azt Netanjahu nyerte meg.
