Most, nyolc és fél év távlatából úgy látszik, mégsem tévedtek az akkori rendőri és politikai vezetők. Az elszámoltatást, a valódi felelősségre vonást el fogják kerülni. Folyik ugyan tizenhárom egykori és jelenlegi rendőri vezető ellen egy katonai büntetőper, amelyben hamarosan elsőfokú ítélet születhet, de ez gyakorlatilag nulla. Vagy ahogy a rendőrterror egyik legsúlyosabb áldozata, a fél szemére megvakított Nagy László lapunknak fásultan nyilatkozta: „Ez az egész per kamu.”
Az ügyészség eleve felfüggesztett szabadságvesztést kért a vádlottakra, nehogy egy napig is rács mögött legyenek. Ráadásul előzetes mentesítést indítványozott, ami annyit jelent: ha elítélnék is őket, mentesülnek a büntetett előélet hátrányai alól, nem lesz priuszuk. A legnagyobb kellemetlenség, ami érheti őket, hogy végig kell ülniük a tárgyalásokat. (Többségük ma is a Készenléti Rendőrség egyenruhájában feszít.)
Ahelyett hogy a tüntetők, ünneplők, járókelők szisztematikus levadászása, megfélemlítése miatt terrorcselekményért vonnák felelősségre – elöljárói intézkedés és gondoskodás elmulasztásával, parancs iránti engedetlenséggel csiklandozzák őket. Mintha az lett volna a legnagyobb baj 2006 őszén, hogy nem bírták megvédeni a tévészékházat, és védőfelszerelés nélküli rendőröket küldtek a dühös tömeg elé. (Persze ez is baj volt.) Ám az igazi terror csak ezután kezdődött.
Íme, ennyit érnek az ügyészségnek a 2006 őszén levadászott járókelők, a rádió udvarán órákig térdepeltetett, ütlegelt egyetemisták, a tizennégy szemsérült (akik közül legalább négyen a fél szemükre megvakultak a gumilövedékektől), a hamis rendőri jegyzőkönyvek alapján meghurcoltak, elítéltek, a fogdán bántalmazottak. Ennyit ér nekik a vak fiú, akit a Blaha sörözőnél közelről többször hátba lőttek rendőrnek látszó lények. Az elkövetők többségét képtelenek voltak azonosítani. Közben furcsa módon eltűntek a térfigyelő kamerák felvételei vagy a nemzetbiztonsági kabinet október 24-i üléséről készült emlékeztető és az iratok között lévő „Miniszterelnök” feliratú dosszié
