De ott van a történetben a szerelmi szál is, a gyilkos pedig nem máshol, mint az orosz hatalom jelképének számító Kreml tövében csapott le. Olyan pillanatban, amikor a világ Moszkva minden lépésére idegesen és ellenségesen reagál. Agatha Christie sem hozhatott volna össze mozgalmasabb és sejtelmesebb szcenáriót. Érthető hát, ha a világsajtó vezető híre lett a gyilkosság, de az is, hogy azonnal megkezdődött a kombinálás, és szárnyal az összeesküvés-elméleteket kedvelők fantáziája. Azon sem lepődhet meg a jelenlegi hangulatban senki, hogy a történtek hátterében az elemzők így vagy úgy, de az orosz hatalmat lát(tat)ják.
De maradjunk a tényeknél, és próbáljuk meg mindenekelőtt ezekre alapozva megvilágítani a gyilkosság lehetséges hátterét. Borisz Nyemcovnak a jelenlegi hatalommal szembeni bátor kiállását nem sértve jegyezzük azért meg, hogy a politikus már régen nem jelentett komoly veszélyt a Kreml számára. Nem igaz tehát, hogy Putyin legnagyobb ellenfelének, sokkal inkább legkeményebb bírálójának életét oltották ki a gyilkos golyók. Ennek fényében azonban kétségkívül felmerülhet, hogy az ukrán válságba belebonyolódott hatalom számára ugyancsak kellemetlen, ha e háborúval szemben következetesen fellépő Nyemcov bizonyítékokkal áll elő Moszkva közvetlen érintettségét illetően.
Csakhogy az úgynevezett hibrid háború természetéről enélkül is eleget hallott és tud már a világ, így ennek további részletezése legfeljebb háromnapos dicsőséget hozhat a médiában. Ráadásul a Nyemcov halálában Putyin kezét látók érvei ellen szól, hogy keresve sem lehet találni most alkalmasabb lehetőséget Oroszország befeketítésére, mint egy ilyen gyilkosság. Ha tehát igaz a nyugati médiában nem éppen pozitív éllel hangoztatott állítás, miszerint az orosz elnök hideg és számító, akkor talán elfogadhatjuk, hogy ilyen hibát nem követne el. Persze, ezzel párhuzamosan akkor azt a cinikus forgatókönyvet is próbáljuk meg kizárni, hogy – mint a Kreml sugallja – szándékos provokáció történt, amelynek célja Oroszország lejáratása.
