Soha olyan nagy hisztéria nem vett körül egyetlen politikai beszédet sem, mint Netanjáhú keddi felszólalását az amerikai kongresszusban. A beszéd tartalma szinte teljesen mellékes volt, Netanjáhú úgyis nyilvánvalóvá tette előre, hogy ő Iránt szarvas ördögnek tartja, amely legfeljebb úgy lehet alkalmas a világ nemzetei közötti létre, ha lereszeli szarvait, köpenyt tesz a fejére, és minden titkát felteszi az internetre. Jó oka van erre Netanjáhúnak, hiszen izraeli kormányfőként ott van az ezerszer elismételt alapvetés, miszerint Izrael biztonsága az első. Ezért néz ki úgy egy izraeli biztonsági ellenőrzés a repülőtéren, mint egy terrorelhárító gyakorlat, ezért kap évente milliárdokat az Egyesült Államoktól, ezért van katonai cenzúra a sajtó felett. A sokat hangoztatott élő és vibráló civil társadalom valóban nem szlogen, Magyarország Izraelhez képest egy gyönyörű harmónia, ahol együtt sírunk és együtt nevetünk, a politikusok pedig egymás jó barátai, még ha vannak is kisebb nézetkülönbségek. A március 17-i választásokra igazi arzenállal készül mindenki, s persze a regnáló miniszterelnök kezében vannak a legerősebb fegyverek. No meg épp eléggé elszánt ahhoz, hogy maga alá gyűrjön mindenkit, legyen az barát vagy ellenség.
A Likud szavazóit valószínűleg meggyőzte alkalmasságáról Netanjáhú, az átlag amerikainak azonban ismét kínos perceket hozott a beszéd. Bár az Egyesült Államok lakossága viszonylag ritkán foglalkozik a kongresszus egyesített ülésével, a képviselők szinte automatikus felállása, hogy egy-egy fontos mondat után már-már hisztérikusan tapsoljanak, bizarrá tette a beszédet. Netanjáhúnak nem kellett okosnak lennie, viccesnek, esetleg újdonságokat mondania. Egyszerűen kijelenti, hogy az Iránnal tervezett megállapodás rossz, a hétszáz képviselő és szenátor pedig varázsütésre egy emberként ugrik fel, s vörösre veri a tenyerét. Huszonöt alkalommal tapsoltak felállva egy idegen ország miniszterelnökének az amerikai képviselők, aki ráadásul épp az Egyesült Államok külpolitikájának stratégiai sarokkövét rugdalta ki az építményből. Mivel azonban a fékek és ellensúlyok hazájában a képviselők teljes egyetértése sem tudja megakadályozni az elnököt, hogy teljesen szabadon döntsön bármilyen kérdésben, Obama vállat vonhat, és betudja Netanjáhú beszédét a kampányhisztéria különösen bárdolatlan eredményének.
Csakhogy emberek vagyunk. Akármennyire is szüksége van Amerikának Izraelre, közel-keleti ledönthetetlen bástyájára, azt senki se szereti, ha ennyire látványosan semmibe veszik az akaratát. Netanjáhú saját politikai céljai érdekében kigúnyolta Obamát, nevetségessé tette az iráni nukleáris programmal kapcsolatos, történelmi súlyú kiegyezés érdekében tett amerikai erőfeszítéseket, s mindehhez megkapta az 55 bojkottáló képviselőn kívül az összes többi honatya egyetértő tapsát. Mivel kampány van Izraelben, s permanens kampány van Amerikában is, emellett Iránban a színfalak mögött keményen harcol Haszan Róháni iráni elnök is a megegyezésért a konzervatív erőkkel, mindenki teszi a dolgát, a nagy hullámok majd elülnek.
Csak azt a huszonöt állva tapsolást nehéz feledni.
