A korrupciós ügyek okozta bizalomvesztés miatt a kormány érdekében szólókat lehet ellenzékinek minősíteni, a kritikai hangvétel jogosságát azonban az elvesztett időközi választások is jelzik. Az egész kelet-közép-európai régió és a magyar társadalom pénzügyi kultúrájába beépült a korrupció (elég Mikszáthot és Móriczot olvasni), ám ezzel nem lehet takarózni. A szomszédos országokban kormányfő és miniszterek is börtönbe kerülhettek, miközben nálunk legfeljebb egy-két amatőr képviselőt ítéltek el.
A lakosság jogosan várja el a korrupciós ügyek feltárását, és a gyanúba keveredett tisztviselők hátralépését, hiszen kinevezésükkor a kormányfő alázatot, hazaszeretetet és szolgálatot kért tőlük. A kétharmados választói bizalom a polgári oldal erkölcsi elkötelezettségéről is szólt, hogy ne lehessen az országot ismét „nokiás dobozba gyömöszölve egy offshore-bank széfjébe belerakni”.
Öt évvel ezelőtt a kormányfő iránytűként a józan ész útját jelölte meg, amely „a legősibb kapocs ember és a valóság között”. Ideje visszatérni a valóságba.
