Régebben listán vezette a hódításait, de két-három éve 89 névnél abbahagyta – többek között ez áll annak a férfinak a TV2 honlapján közzétett bemutatkozó szövegében, aki az Éden Hotelnek keresztelt műsor múlt pénteken adásba kerülő részében szexuálisan zaklatta lakótársát. A fiatalember tehát előre megmondta, mire számíthatnak tőle, ha beválogatják a műsorba, és a csatorna nem tétovázott, már rendelte is neki a repülőjegyet. A nőket tárgyként kezelő férfi remek botrányhős lesz, a nézők özönlenek majd, a reklámbevételek az egekig nőnek.
Az a fokú erkölcsi mélyrepülés, ami az utóbbi években bekövetkezett televíziós fronton, szinte minden képzeletet felülmúl. A valóságshow-knak nevezett, stratégiai játéknak álcázott pornórealityk gyakorlatilag a teljes esti műsorsávot uralják, és csatornák szériáról szériára mind mélyebbre süllyesztik magukat a mocsárba. Azt gondolják, csak egyre több és gátlástalanabb szexszel, egyre botrányosabb jelenetekkel lehet fenntartani a nézők érdeklődését. Ennek érdekében olyan szereplőket választanak, akik minden ocsmányságot vállalnak. A kereskedelmi csatornák extremitásnak, jóérzésű ember azonban állati primitívségnek nevezi a valósághősök páratlan közönségességét.
A botrányműsor egyébként már az erőszak adásba kerülése előtt is gyomorforgató jelenetekkel, például a luxusteraszra vizeléssel vagy sérüléssel járó nemi aktussal „járult hozzá” a fiatalok erkölcsi neveléséhez, ám ezek a képsorok nem érték el a médiahatóság ingerküszöbét, legalábbis eddig nem kaptunk hírt arról, hogy eljárást indítottak volna miattuk.
A szexuális erőszakot bemutató jelenet adásba kerülése nemcsak a TV2 műsorkészítőinek szakmai alkalmatlanságát igazolja, de emberi kisszerűségüket, az empátia és a moralitás teljes hiányát is. Nemhogy nem léptek közbe és nem zárták ki a műsorból az erőszakoskodót, de a tiltakozásokra reagálva csábítási próbálkozásnak nevezték a férfi gyalázatos tettét. Ők csábításnak tartják azt, ha egy férfi ráfekszik a tiltakozó nőre, kezeit lefogja, és perceken át meztelenül vonaglik rajta, majd szétfeszíti a combjait, és megpróbálja lehúzni róla az alsóneműt, közben pedig obszcén jelzőkkel illeti, és többször megfenyegeti.
Miközben a döntéshozók többezernyi trafik lefóliázásával védik meg a gyermeki lelkületet egy doboz cigaretta vagy öngyújtó látványától, és a család érdekében betiltják a vasárnapi plázázást, addig a televíziós csatornák éveken át onthatják magukból a szennyet este kilenckor, főműsoridőben. Akkor, amikor az erkölcsileg és értékrendjüket tekintve még leginkább formálható kamaszok szinte kivétel nélkül a tévé előtt ülnek.
A médiahatóságnak három nap és országos közfelháborodás kellett ahhoz, hogy eljárást indítson az ügyben. A dagadó botrány hatására a TV2 is megvilágosodott, most már vizsgálják a „Gábor csábítását”. Ám ez a lényegen nem változtat: a műsort már hónapokkal ezelőtt leforgatták, így a férfi kizárása megvalósíthatatlan, a Médiatanács eljárásának határideje pedig negyven nap, vagyis mire a vizsgálatot lezárják, valószínűleg a műsor valamennyi része adásba kerül.
Egy kisgyermeket a szülők még meg tudnak védeni az ilyen műsorok káros hatásaitól, egy kamaszt azonban már kevésbé. Ha van olyan terület, ahol tenni kellene végre valamit a gyerekekre ömlő erkölcsi fertő és az agresszivitás ellen, az a televízió világa. A jogi eszközök megvannak hozzá, csak élni kell velük. Ha ez nem történik meg, ne csodálkozzunk majd, hogy milyen lesz a következő generáció erkölcsi értékrendje.
