Nemdohányzók és bűnözők

Egyre több a rablás, de a fóliák még mindig takarják a dohányboltokat.

Szinte már megszokott kép, hogy valamelyik Nemzeti Dohánybolt bejárata előtt apró gyerek toporzékol, mert szomjas, a mama meg toporog, mert nem tud mit tenni. A gyereket nem viheti be magával az üzletbe, mert az eladó kiküldi őket, s nem azért, mert szőrösszívű, hanem mert erre kötelezi a szabályzat, hiszen gondoljunk csak bele, minő életre szóló trauma érheti a tizennyolc év alatti makulátlan gyermeklelkeket, ha meglátnak egy doboz cigarettát, a gyermeket meg nem lehet egyedül hagyni az utcán, mert pont abban a korban van, amikor magára hagyottan villámsebesen képes eltűnni, és akkor az anyuka kapna traumát, csak épp valóságosat.

Valamiféle megoldást jelenthetne, ha nyitva hagyhatnák az ajtót, de arról szó sem lehet, mert egy pakli dohány látványa nemcsak a bolton belül tehetné tönkre egy serdülő bimbódzó életét, hanem akkor is rettenetesen ártalmas, ha a nyitott ajtón keresztül pillantják meg, nem is szólva a kirakatüvegről, amely a Gyurcsány–Bajnai-kormány idején minden korlátozás nélkül átlátszó lehetett, de meg is lett az eredménye. Szóval toporzékol a poronty, toporog az anyuka, ám végül továbbmennek, a gyerek szomjan marad.

A hűtött innivalóból csak azok vehetnek, akik oly magas szinten képesek azonosulni a kormány céljaival, hogy még véletlenül sem követik el azt a főbenjáró vétket, hogy apró gyermekeket rontsanak meg holmi öngyújtók meg cigarettatöltők iszonytató látványával. A kép lejátszódhat apukával, vagy több gyerekkel, babakocsival is, a lényeg ugyanaz: ez is része annak a kormányzati törekvésnek, hogy akár törvényekkel ránk kényszerítve is ők akarják megmondani, mi a jó és rossz, helyes és helytelen, megszabnák, miként viselkedjünk, minek örüljünk, mitől tartsuk távol magunkat, mintha a lakosság önmagától nem tudná, hogyan kell szabadnak lenni.

Ha ez a kormányzati igyekezet a Nemzeti Dohányboltok esetében csak azzal a kényelmetlenséggel járna, hogy a befóliázott ajtók és kirakatok elrondítják az utcaképet, kívülről nem lehet látni a választékot, kisgyerekes szülők megfosztatnak a vásárlás lehetőségétől, azt mondanánk, annyi baj legyen, ehhez még lehet alkalmazkodni. Sokkal nagyobb baj az, hogy az átláthatatlan fóliarétegek, a behajtott ajtók felbátorítják a bűnözőket – ahová kívülről nem lehet belátni, ott csökken a lebukás veszélye.

A nemdohányzók védelmében alkotott törvény végrehajtásának első évében már támadás érte a Nemzeti Dohányboltok tíz százalékát, és ezek egyharmadában a bűnöző tevékenységét siker koronázta, azaz kirabolta az üzletet. Bár a választások után egy rövid időre csökkent a dohányboltok elleni attakok száma, nem valószínű, hogy ebből bármiféle politikai következtetést lehetne levonni. Ma már ott tartunk, hogy a dohányboltok legalább egyharmadát megpróbálták kirabolni, ráadásul a tettesek egyre agresszívabbak lettek. A biztonsági kamerák felvételei alapján a többségüket elfogják, de úgy látszik, a biztonsági kamera kevésbé tartja vissza őket, mint az a félelem, hogy egy vagy több tanú közvetlenül láthatja a tett elkövetését.

Néhány napja Kaposvárott zárás után, amikor nemcsak kívülről nem látják, de betérő vevők sem zavarják meg, támadott a tettes, ám ma még tisztázatlan, miért torkollott a rablás emberölésbe. Talán az a körülmény is közrejátszott, az elkövető nem félt attól, hogy megláthatják a gyilkosság közben. Debrecenben viszont a rendőrségnek sikerült tetten érnie a késes trafikrablókat.

Lázár János főminiszter a tőle megszokott érzékenységgel reagált a történtekre: ha kiderül, hogy a trafikok átláthatatlan kirakata összefüggésben van a rablásokkal, azonnal benyújt egy módosító indítványt. Valóban, nagy körültekintéssel kell ebben a témában eljárni, hiszen el kell dönteni, mi jelent nagyobb veszélyt a társadalomra: az, hogy egy gyerek meglát egy cigarettásdobozt, vagy az, hogy Lázár főminiszter elképzeléseit módosítani kell.