Szerecsenmosdatás

A jelek szerint valakik úgy érezhették, mindenképp tisztára kell mosni a sportvezető személyét és politikai holdudvarát.

Gömöri Zsolt úgy gondolja, azzal, hogy visszafizette – persze, csak a botrány kirobbanása után – a saját végtörlesztésére a szövetségtől 2012-ben kapott hárommillió forintot, minden el van intézve. Pedig nincs, mivel morálisan nem lehet elintézettnek tekinteni az ügyet. Itt már régen nem arról van szó, hogy jogosan vagy jogszerűtlenül jutott több millióhoz az elnök, hanem arról, hogy elveszítette a fogyatékkal élő sportolók bizalmát; sőt nemcsak az övéket, hanem minden jó érzésű, fogyatékos vagy „ép”, sportoló vagy nem sportoló magyar emberét.

Miután néhány hete kiderült, hogy Deutsch Tamás MPB-alelnök javaslatára Gömöri és néhány munkatársa vissza nem térítendő anyagi juttatást kapott a szövetségnek adott szponzori támogatásból, azonnal elindult a szerecsenmosdatás. Először – a magyar közéletben oly gyakran előforduló – jogi csűrés-csavarás taktikáját választották az érintettek: a javaslattevő fideszes politikus azt mondta, „nem érzi magát illetékesnek” az ügyben, a bizottság elnöke pedig arról beszélt, csak a törvény adta lehetőséggel éltek. Mára egyébként az is kiderült, hogy sok ezer minisztériumi alkalmazott közül érdekes módon senki nem élt a lehetőséggel A visszafizetésben – a jelentős társadalmi felháborodáson túl – valószínűleg szerepük volt azoknak a korábbi felvételeknek is, amelyeken Gömöri arról beszélt, hogy a mozgás-, látás- vagy hallássérült sportolók rendkívül kevés támogatáshoz jutnak, néha csak egy párizsis zsömlére vagy egy pár virslire futja naponta. Ekkor még úgy tűnt, maradt valamennyi szégyenérzet a sportvezetőben, bár a lemondás elmaradt. Még azután sem merült fel benne a távozás lehetősége, amikor az általa képviselt sportolók először nyílt levélben, majd személyesen is ezt kérték tőle. Sőt Gömöri mindezen úgy felháborodott, hogy ellentámadásba lendült.

A jelek szerint valakik úgy érezhették, mindenképp tisztára kell mosni a sportvezető személyét és politikai holdudvarát. Ehhez profi módon megszerveztek egy többnapos, sajtótájékoztatókkal megspékelt médiakampányt, amelynek fő kommunikációs üzenete az volt: „van egy szűk érdekkör, amely hazug, lejárató kampányt folytat ellenzéki támogatással” a bizottság és annak elnöke ellen. Gömöri gyorsan nyilvánosságra is hozta az „összeesküvők” magánlevelezését, az abban szereplő személyes adatokkal együtt. Az érintettek természetesen jogi útra terelik az ügyet, és vélhetően az adatvédelmi hatóság vizsgálata sem marad el.

A paralimpiai bizottság elnöke hétfő este baráti terepen (a köztévében) erősítette meg az általa megfogalmazott vádakat, amelyekről viszont a tegnapi nyilvános sajtótájékoztón már nem kérdezhették az újságírók. Így valódi válaszok helyett egyszemélyes show keretében magyarázkodott egyebek között arról, hogy nem havi egymillió feletti összeget, hanem „csak” 655 ezer forintot keres, nem 300 ezer, hanem „csak” 60-80 ezer forintot költ tankolásra havonta, és a 2012-ben kapott 17,5 millió forintos olimpiai jutalmát sem a bizottság büdzséjéből, hanem a központi költségvetésből kapta. Nem mellékesen minderről egy olyan pozícióban beszél, amelyet korábban hosszú időn át társadalmi munkában töltöttek be. Gömöri Zsolt „személyes sértettségekből és zavaros ambíciókból táplálkozó, hazugságokra és rágalmakra építő lejáratókampányt” emleget, miközben nem veszi észre, hogy ezekkel az eszközökkel már jó ideje saját magát járatja le.