Európát játszani

Mégsem kellünk? – tehetik fel a kérdést.

Kuthi Áron
2015. 06. 05. 22:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Világosan látszik, hogy a 2004-ben csatlakozott országokra vonatkozó munkaerő-piaci korlátozás időszakának lejártával átszakadt a gát; a vendégmunkások milliós nagyságrendben jelentek meg a nyugati piacokon, és immár fontos társadalomalakító szerepük van. A késleltető korlátozás tehát csak eltolta a problémát a jövőbe, ami egyszerre csak elérkezett. Fáj ez mindenkinek: a nyugati szociális ellátórendszernek és Kelet-Európának is, mert az innen tudást és kétkezi munkát adó milliók most sértve érezhetik magukat. Mégsem kellünk? – tehetik fel a kérdést.

A pokrócba csomagolt hatalmas gönc tartalmát David Cameron terítette ki, de nyilvánvaló, hogy Merkel fogja szétválogatni a portékát. Németország még évtizedekig hordozni fogja az egyesítés gazdasági nyűgét, ám máris sikertörténetként vonultatta be a lépést a történelembe. Van egy kis gyakorlatuk a kérdésben. A szabad munkaerő-áramlás – mint az unió egyik alappillére – már csak a csalódás, meghasonlás elkerülése miatt is sikertörténetként kellene, hogy megmaradjon. A legújabb kori német történet ebben nagy segítséget adhat. De még ha Merkel veszi is kézbe a problémahalmazt, hosszú folyamatra kell számítani.

A vasárnap este Londonba tartó repülőjáraton a hétfő hajnali műszakkezdés előtt alaposan elgondolkodhatunk azon, mennyire rossz nekünk, magyaroknak Cameron munkapiaci elgondolása. Több százezer Nagy-Britanniában dolgozó magyarnak – közülük nem mind hiányszakmákban működő orvos és IT-szakember – válna bizonytalanabbá az élete, hiszen állásvesztés esetén ott állna előttük a hazatérés lehetősége. Mert ahogy kimenni is csak biztos állásajánlattal, netalán aláírt szerződéssel érdemes, visszajönni is így kellene. Ráadásul magyar fül számára egyenesen cinikusan hangozhat a brit kormányfőnek az a kijelentése, hogy az EU-n belüli szabad munkaerőmozgás alapelve mindaddig ne vonatkozzék az új tagországokra, amíg azok nem zárkóznak fel a jelenlegi EU-tagállamok fejlettségi szintjének közelébe.

A többsebességű Európa képe ezzel megint előkerült, amiből az unió keleti fele eddig csak annyit érezhetett, hogy amit szabad a fejlett Nyugatnak, azt nem szabad nekünk. Nagy kár, hogy a kérdés egy időben kerül a brit választópolgárok elé az illegális bevándorlás egyre aggasztóbb jelenségével. Camerontól azt hallhattuk, hogy az illegális munka ezentúl büntetőjogi kategória lesz. Hogy eddig nem volt így, az a brit jogrendszert, de legalábbis a jogalkalmazókat minősíti. Maradt tehát még odahaza is feladat.

A 2007-ben a tagországok által aláírt lisszaboni szerződés alapjában véve az unió reformjának, működése hatékonyabbá tételének érdekében született. Évekbe telt, amíg a hatalmas joganyagot tető alá hozták. És még akkor is kellett számolni olyan euroszkeptikus államfőkkel, mint például Václav Klaus, aki sokáig vonakodott aláírni azt. Maga a joganyag közvetlenül semmire nem ad választ, a kihívásokra a politikusoknak kell megfelelniük. Akaratról és útról beszélt Merkel. Kell, hogy legyen mindkettő, mert ha nincs, megfeneklik az európai projekt, és akkor írhatunk akármennyi lisszaboni szerződést, a szeretve tisztelt, majd kipenderített uniós vendégmunkások az ajtók előtt maradnak.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.