Már csak azért is az, mert léteznek modern felderítő eszközök, amelyekkel helyettesíthető a vasfüggöny, a bácskai éjszakában senki sem láthatatlan. A belügyminiszter néhány hete még azt állította, hogy elképesztően hatékonyan dolgoznak, a határsértők 97 százalékát megfogja a rendőrség. Akkor minek a szögesdrót?
A kormányfő pedig azt emlegette, hogy a gazdasági bevándorlókat nem tudjuk eltartani, de a valódi politikai menekülteken segítenünk kell, hiszen – őt idézve – „ez egy keresztény ország, van a szívünkben irgalom, nyilvánvalóan, aki üldözött, annak segítséget kell nyújtani”. Hogyan is? Merthogy a teljes határzár és az irgalom kizárja egymást – a Szerbián át érkezők pedig a kormány értelmezése szerint már csakis gazdasági bevándorlók lehetnek.
Ha a déli határt lezáró kerítés valóban megépül, a kormány egy dologra már nehezen hivatkozhat: a keresztény szolidaritásra. Ferenc pápa tegnap délelőtt még Franciaországra utalva azt mondta: „Kérjetek bocsánatot azokért a személyekért és intézményekért, amelyek becsukják az ajtót ezek előtt az emberek előtt, akik családot keresnek, akik védelmet keresnek.” Rajta kívül nincs más nemzetközi szereplő, aki erkölcsi kritikával illethetné a kormányt.
