Úgy gondolom, kötelességem szólni, ha ezek az elvek sérülnek. Úgy tűnik, az Áder János köztársasági elnök úr által szombaton aláírt jogszabály, vagyis az információszabadságról szóló törvény módosítása nem a Nemzeti hitvallás szellemében fogant. Egyrészt nem értem a sietséget – a kormány kivételes eljárást kért az Országgyűléstől Trócsányi László igazságügy-miniszter törvényjavaslatáról annak ellenére, hogy a kabinet korábban októberre tervezte be a jogszabály elfogadását –, másrészt aggasztónak találom a július 6-án 123 igen szavazattal (66 nem ellenében) elfogadott előterjesztés egyes pontjait.
A módosított jogszabály minden olyan esetben lehetőséget ad a közérdekű adatok eltitkolására, amikor azok jövőbeni döntések megalapozását szolgálják. Hirtelen nem is tudnék mondani olyan adatot, amely nem készíthet elő egy újabb döntést, így ez – megítélésem szerint – ellehetetlenítheti az információkéréseket.
Az sem építi a demokráciát, hogy ezentúl pénzt kérhetnek az adatokért cserébe – értem azt, hogy akadtak olyanok, akik visszaélve a lehetőséggel gyakorlatilag napokra lekötötték egyes hivatalok munkatársait azzal, hogy nyakra-főre fénymásoltattak dokumentumokat –, de úgy gondolom, ez a demokrácia ára. Arról nem is beszélve, hogy a huszonegyedik században élünk – ha a retorika szintjén elkötelezettek vagyunk az úgynevezett e-kormányzás mellett, versenyképes államigazgatást ígérve, akkor mi az akadálya a dokumentumok elektronikus formában való tárolásának és kezelésének?
Az is aggasztónak tűnik, hogy korlátozzák egyes szerzői jogi védelem alá eső közérdekű adatok, például tanulmányok megtekintését. Ezeket ezentúl nem adják ki, csak megnézhetjük – így egyebek mellett nehezen derül ki, hogy a szerző esetleg a szövegszerkesztő kivág-bemásol funkcióját gyakran használva „írta” a tanulmányát. És tudjuk jól, ez a műfaj a politika egyik jól bevált kifizetőhelye, milliókat lehet leszámlázni egy innen-onnan összeollózott értekezésért.
Ne gondolja azt az olvasó, hogy csak az újságírók nyavalyognak, mert megnehezítették a munkájukat. Mi munkaidőben kérjük a közérdekű adatokat, van időnk várni, és ügyvédünk is akad pereskedni, ha túl nagy költséget állapítanak meg vagy láthatóan időhúzásra játszanak a hatóságok. A nehezítések a demokráciát gyengítik azzal, hogy a kíváncsi átlagembert elbizonytalaníthatják: nem mindenki tudja kifizetni-kivárni azt, hogy a hivatal Gizikéje ráérjen lefénymásolni a kért adatokat.
Érdekes és elgondolkodtató látni, hogy a Fidesz ellenzékben mennyire aggódik a demokráciáért (emlékszünk még a Új Demokrácia Központra?), hogy aztán hatalomra kerülve zavaró legyen számára a túlzott állampolgári kíváncsiság. Pedig a közügyek iránti érdeklődés igazi polgári erény, és az adófizetők csak kellő információ birtokában tudnak részt venni a közéletben. A megfelelő tájékozottság a véleménynyilvánítás és a választójog alapfeltétele – az Alkotmánybíróság szerint „a nyilvánosság próbája nélkül az állam a polgáraitól elidegenedett gépezetté válik, működése kiszámíthatatlanná, előreláthatatlanná, kifejezetten veszélyessé válik, mert az állam működésének átláthatatlansága fokozott veszélyt jelent az alkotmányos szabadságokra”.
Nem lenne bonyolult dolog létrehozni egy olyan transzparens, online rendszert, ahova kereshető módon felkerülnek a közérdekű adatok, és bárki kedvére bogarászhat közöttük. Jó pár országban van már ilyen – igaz, ott picit nehezebb helyzetbe hozni a haveri cégeket.
