Bár Lázár János tegnapi magyarázata szerint nem a saját tapasztalata mondatta vele kedden egy parlamenti bizottsági ülésen azt a kijelentését, amelyre hivatkozva már feljelentések is születnek, a szellemet bajosan lehet a palackba visszazárni. A Miniszterelnökséget vezető miniszter azzal érvelt a kormány jó okkal vitatott földprivatizációs tervei mellett, hogy az állami földtulajdont MSZP-kormány alatt a szocialisták, Fidesz-kormány alatt a fideszesek lopják szét. Egyenes beszéd, nincs rajta mit értelmezgetni, árnyalni. – Az állam rossz gazda – mondta egykor a közszolgáltatások privatizációját sürgető neoliberális párt képviseletében Kuncze Gábor, ami kormányzati pozícióból felért egy beismerő vallomással.
Szókimondó Lázár János mondatát a választó továbbgondolja. Egy ugrás eljutni a végkövetkeztetésig: a politika által pozícióhoz juttatott garnitúra szükségképpen tolvajbanda, de legalábbis nem a jó gazda gondosságával felügyeli a rábízott közjavakat. És már rég nem agrárcégeknél, erdőgazdaságoknál járunk, hanem mindenhol, amihez a mindenkori kormánynak, a magyar államnak köze van. Ki csodálkozik azon, ha a Tárki felmérése szerint a magyar lakosság tekintélyes része kiábrándult a demokráciából?
Van azonban itt egy speciális probléma is. 2010-ben a Fidesz– KDNP nemcsak az addigi perspektívátlan gazdaság- és társadalompolitikai kurzus leváltására, az ország aggasztó pénzügyi kitettségének mérséklésére vagy a nemzetpolitikai fordulat végrehajtására kért és kapott példátlan választói felhatalmazást – ezen vállalásait nagyobbrészt teljesítette –, hanem az előző nyolc, illetve húsz év, a társadalmat a politikától fokozatosan elidegenítő kormányzati szemlélet, gyakorlat gyökeres átalakítására is. A jobboldal kétharmados felhatalmazását a szavazók békés forradalmaként értelmezte; ha így van, jogos elvárás például a lefelé tartó korrupciós spirál megszakítása. Ez a jogállam keretei közötti kíméletlen elszámoltatás mellett átlátható döntéshozatalt és tiszta kezű döntéshozói, végrehajtói kar pozícióba kerülését követeli meg a kormányzati, állami szférában. Ki-ki eldöntheti, ez mennyiben valósult meg az elmúlt öt és fél évben. Annak fényében például, hogy a kormány hajlandó lényegében befektetés, valódi hozzáadott érték nélkül eddigi állami monopóliumok tetemes hasznát az általa kiválasztott gazdasági szereplőknek átadni.
Lázár János kijelentése és megannyi keserű tapasztalat azt a látszatot kelti, hogy a versengő politikai csoportok között morális alapon nem érdemes különbséget tenni. Amit erősít, ha a Bajnai Gordonnal összefüggésbe hozható Hajdú-Bét Rt. volt vezérigazgatója a letelepedési kötvények körüli ügyletek egyik, Rogán Antal (!) által támogatott haszonélvezőjeként köszön vissza.
Seszták Miklós fejlesztési miniszter offshore-ügyletekkel terhelt múltja kapcsán lapunk korábban ezt írta (A miniszter lépjen félre!, Csermely Péter, 2014. július 31.): „A jobboldali és a középen álló szavazók nyilván élesen emlékeznek arra a még nem annyira távoli Elmúlt Nyolc Évre. A mostani politikai felállás arra válaszul és annak ellenében jöhetett és jött létre. ( ) A jobboldali és a középen álló választók ugyanis a baloldal általános vélekedésétől eltérően nem birkák, és pontosan tudják, hogy a balliberális rémhuhogások dacára a második Orbán-kormány filozófiája és intézkedései mennyi érzékelhető és értékelhető javulást hoztak az ország és az ő életükbe. De ilyen múltakról nem volt szó. Ilyen múltak abban a Nyolc Évben voltak divatban ”
Nincs fordulat, ma is ezt gondoljuk. A kifogásolt, a közvagyont és közbizalmat pusztító gyakorlaton pedig van, aki képes változtatni. Lázár János nincs egyedül.
