Ez aztán a szenzáció! Olvasom, hogy kötelező iskolai tananyag lesz Orbán Viktor kedvenc sportága, és ha a humántárca elképzelései megvalósulnak, hamarosan akkor is futballozni fog minden járni tudó kis és nagy iskolás, ha botlábú, és jottányi kedve sincsen hozzá. Igazi futballdiktatúra sejlik fel a gúnyos híradás mögül, amelyből kiindulva talán még oda is eljutunk, hogy a diplomához nem nyelvvizsgára, hanem a légstop és a becsúszó szerelés tökéletes kivitelű bemutatására lesz szükség. Persze nem kell a fantáziát ilyen szabad szárnyalásra engedni, hiszen csak arról van szó, hogy a labdarúgás bekerülne a kerettantervbe a csapatsportágak közül elsőként többek között a sakk, a kajak-kenu, a lovaglás, a vitorlázás vagy éppen a kerékpározás mellé, ráadásul nem kötelezően, hanem választható lehetőségként ott, ahol ennek élnek a feltételei.
A kérdés nem az, hogy mit keres a kerettantervben a labdarúgás, hanem az, hogy eddig miért nem volt benne, és miért nincs ott még a kosárlabda vagy a kézilabda sem, ezekkel sokkal élvezhetőbben lehetne tartalmassá tenni a mindennapos testnevelést. Ugyanakkor értem én a gúnyt is, hiszen a futball a jó néhány, milliárdokat felemésztő, feleslegesen fényűző beruházással és az ezzel bántóan szemben álló eredménytelenséggel a politika csataterébe tévedt, a hozzá való viszony manapság már-már politikai állásfoglalást és pozicionálást jelent, ami szomorú, egyben szamárság, ám nem a véletlen műve. És ha ez politikai propaganda része, akkor többet árt a futballnak, mint használ.
Azok a gyerekek, akik négy-hat évesen csillogó szemmel, megindító lelkesedéssel és elképesztő ügyességgel rúgják a térdükig érő labdát az ovis és kisiskolás tornákon, azt sem tudják, mi fán terem a politika, ki a miniszterelnök, és egyáltalán, mit jelent ez a felnőttek világában. Őket magával ragadja a játék hevülete, szépsége, izgalma, és nálunk a sportolni jelentkező gyerekek döntő többségét évtizedek óta a labdarúgás vonzza be a rendszeres edzések világába. Sokan aztán sportágat váltanak, de az a lényeg, hogy ott vannak, mozognak, és ez egy olyan országban, amelyben a felmérések szerint a fiatalok hatvan százalékának a mozgása a számítógép egerének a birizgálásában merül ki, cseppet sem lehet közömbös.
