Obszcén bekiabálások, életveszélyes fenyegetések és a Hír TV munkatársának bántalmazása – más említésre méltó nem történt a kormány stratégiai, tehát profi partnere, az Országos Roma Önkormányzat hétfői, rendkívüli közgyűlésén, amelyet valamilyen rejtélyes oknál fogva a fővárosi Dohány utcai székház helyett Mohácson tartottak meg az esti órákban.
A helyzet már az első pillanatokban eldurvult. A munkáját végző egyetlen televíziós stáb tagjainak be kellett fejezniük a forgatást, mert veszélyben érezték az életüket a roma politikusok párbeszédei során. A testükön érzékelték, hogy mára teljesen köddé váltak a szabályok. A fontos helyekért és az uniós milliárdok elosztásáért vívott bunyó felülírta a józan gondolkodást. De vajon meddig mehet mindez? Meddig engedi a rendőrség és a kormány, hogy hangzatos programok keretében tűnjenek el a leghátrányosabb helyzetűeknek szánt uniós és költségvetési források a roma csúcsszervezet közreműködésével?
Bármi is a válasz, már biztos, túl késő lesz. A nyomok eltüntethetetlenek. Vajon mi járhat azon cigány fiatalok fejében, akiknek jó teljesítményükért politikusaik táblagépet ígértek abban a hatmilliárd forintos programban, amelyet úgy hirdettek meg, hogy ez lesz az Út a szakmaválasztáshoz, s bár az eszköz átvételéről szóló elismervényt aláíratták velük, a készüléket végül nem kapták meg? Vajon hogyan magyarázzák meg nekik, hogy hiába hajtottak, a tabletek nem is léteztek? De magyarázatra szorul az az ötmilliárd forint keretösszegű uniós program is, amelyet Híd a munka világába névre kereszteltek el, s amelyben mindenre volt pénz, csak épp a valódi felzárkóztatásra nem. Az önkormányzat vezetői százmilliókat költöttek el székházra, irodákra, ésszerűtlen áron bérelt autókra, fölösleges bútorokra és soha nem látott informatikai eszközökre.
A kormánytól mindenesetre ezekért nem fejmosás, hanem dicséret járt. Rétvári Bence, a humántárca államtitkára például ódákat zengett a parlamentben arról, hogy végre létrehoztak egy „országos lefedettséggel bíró” foglalkoztatási szövetkezetet, amely hátrányos helyzetű romáknak nyújt kiszámítható és biztos munkalehetőséget országszerte. Ami hazugság volt. Amikor ugyanis a Magyar Nemzet utánajárt, mindenütt üres irodákat talált. A budapesti székházban meg Gödöllőn, ahol egy bútorbolt található a foglalkoztatási iroda helyén. Salgótarjánban, ahol az iroda megadott címén egy lezárt pincét találtunk. De Pécsett és Zalaegerszegen sem üzemelnek munkaerő-szervező állomások. A Farkas Flórián vezette szervezet ugyanakkor még e nem létező irodák közös arculatára is milliókat költött.
