Egység, nagyság, boldogság – erről beszélt a francia szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) elnöke, Marine Le Pen, miután alaposan rávert a politikai érzékenységtől és gőgösségtől szabadulni képtelen szocialistákra, s az éppen újra felszálló ágban reménykedő konzervatívokra. Ki hitte volna, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség érinthetetlen hármasa ilyen hamar silányul muzeális jellegű szóhasználattá Franciaországban? A francia regionális megméretés eredményét kizárólag a menekültválságra adott rossz párizsi vagy éppen brüsszeli válaszokkal magyarázni éppúgy részigazság, mint az, hogy az amúgy is nacionalista franciák elindultak a fasizálódás útján.
Tény, három héttel a terrortámadások után majdnem mindent a félelem határoz meg Franciaországban. Ebben a hangulatban Marine Le Pen egyszerű üzenetei célba találtak, és ami ennél fontosabb, hiteleseknek tűntek, hiszen azokat az „ugye, megmondtam” mindent elsöprő emlékeztetéssel tálalhatta. Ráadásul mindezt már egy hosszú és apró részletekig kidolgozott „cukiság kampány” előzte meg, amibe az is belefért, hogy a szőke pártelnök saját apját, a Nemzeti Front alapítóját is eltávolította a képből, csakhogy megszabaduljon az antiszemitizmus vádjától. Miközben lehetőséget kapott a fiatal, vonzó Marion Maréchal-Le Pen, az elnök asszony unokahúga, aki a fiatalokat célozta meg, sikeresen. De figyeltek a terror sújtotta Párizstól távol, a déli és az északi régiókra is, ahol még mindig a munkanélküliség a fő gond. S miután semmi sem lett Francois Hollande baloldali államfő nagy ívű szociális ígéreteiből, a csalódott szocialista szavazók nem bonyolódtak politikaelméleti kérdésekbe, inkább azt mondták: lássuk a medvét, jöjjön az amúgy Oroszország által erőteljesen megtámogatott FN.
Marine Le Pen ügyesen használja egyszerre a nacionalista és a szociális kártyát, tegnap a második forduló előtti kampányt azzal indította, hogy megszüntetné a régiók indokolatlan nemzetközi együttműködéseit. „Nem a régió feladata a szenegáli elítéltek szúnyoghálóinak biztosítása a malária elleni harcban, miközben idehaza a rák pusztít, és az autista gyerekeket Belgiumba kell küldenünk, mert nekünk nincsenek intézményeink foglalkozni velük” – fogalmazott a sikerpolitikus, feladva a leckét a bonyolult politikai összefüggésekre szakosodott politológusoknak. A szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavát egység, nagyság, boldogságra váltó Le Pen üzeneteit valójában leginkább az egyszerűséggel lehet jellemezni, s ha valaki ezt dehonesztáló megállapításnak tartja, mélységesen téved.
Frissnek nem nevezhető információ, hogy nemcsak a francia, de az egész európai politika változóban van. Nem a migrációs hullám, hanem a korábbi gazdasági válság roppantotta meg az emberek bizalmát a hagyományos politikai ideológiák mentén szerveződő pártokban. Többségük – és ebben élen jártak az európai szocialisták – nemcsak megoldani volt képtelen a lakosság életszínvonalának radikális csökkenésével járó helyzetet, de a felelősséget elhárító retorikával, a megszorítások alkalmazásával a szolidaritás teljes hiányát üzente a szavazóknak. Akik – a politikusi körökben elterjedt vélekedés szerint – nem teljesen hülyék. Ebben a hangulatban érte az öreg kontinenst a menekültek végtelen áradata, majd az ezzel korántsem ok nélkül összefüggésbe hozott párizsi terrortámadások.
Az esély tehát most a zavarosban halászó, avagy a kendőzetlenül beszélő politikai erőknél van, kinek hogy tetszik. Hogy ők majd a megoldást jelentik-e a problémákra, meglehet, túl későn fog kiderülni.
