Visszás helyzetet teremt az a minap elfogadott módosítás is, amely lehetővé teszi, hogy vezető kormánytagok, közjogi méltóságok családtagjai is indulhassanak a közbeszerzéseken, amennyiben külön háztartásban élnek. Orbán Viktor szerint nincs itt semmi látnivaló, hiszen Európa legszigorúbb közbeszerzési szabályozását fogadta el a parlament. Lehetséges. Ám egy olyan országban, ahol a mindennapok során is azt tapasztaljuk, hogy a beruházásokat rendre családtagok, ismerősök, sógorok nyerik el, igazán nem volt szükség erre a „lazításra”. Mint ahogy az állami földek jelenleg zajló, botrányokkal tarkított kiárusítására sem, amelynek elvileg az a célja, hogy a kis és közepes családi gazdaságok erősödjenek meg. Nem lepődnénk meg, ha a mérleg végső megvonásakor kiderülne, hogy jobbára csak a megfelelő körökben forgolódóknak sikerült hizlalniuk a tulajdonukban lévő földterületeket.
Nincs ország korrupció nélkül, mondhatnánk mentségként, de azért ez nem eleve elrendelt jelenség. Ki lehet ebből lépni, és nem is kell messzire menni a jó példáért. Romániában bilincsben viszik el a korrupcióval gyanúsított, befolyásos politikusokat is, ami azt üzeni az utca emberének: ahogy lent, úgy fönt sem éri meg lopni, csalni.
