Ments meg, Uram, barátaimtól, ellenségeimmel magam is elbánok! – talán ez a Voltaire-nek tulajdonított mondás írja le legjobban mindazt, ami a kormány-főváros, illetve kormányfő-főpolgármester viszonyról kiderült az elmúlt napokban a BKV finanszírozásának ügyében. Különösen azután, hogy tegnap Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter szokásos sajtótájékoztatóján bejelentette: a kabinet Budapest legnagyobb barátja, támogatója, ezért úgy döntöttek, átveszik a fővárostól az agglomerációs közlekedést, így az utasok a jövőben is zavartalanul utazhatnak az érintett busz- és HÉV-vonalakon. Tehát úgy látszik, hogy Tarlós István kormánypárti főpolgármester feleslegesen „izmozott”, amikor a főváros környéki járatok leállásának lehetőségről beszélt.
Tarlós tegnap még kész volt szembeszállni akár Orbán Viktor miniszterelnökkel is Budapestért, a BKV-ért, hiszen őt a nép közvetlenül választotta meg tisztségére. Volt idő, amikor az ország vezetője maga is ezt kérte tőle. Mintha az egész BKV-finanszírozási ügy örvén éppen a Fidesz és a KDNP próbált volna „bohócot csinálni” saját politikusából, aki Budapestet az itt élők tapasztalatai és a közvélemény-kutatások szerint is sikerrel vezeti 2010 óta. Teszi ezt úgy, hogy a tömegközlekedés finanszírozásának lassan 26 éves problémájával a jelenlegi kormánypártok sem képesek megbirkózni.
Lázár János szerint Orbán Viktor miniszterelnök soha nem mondott olyat a kormánypárti főpolgármesternek, amit a Népszabadság állított, hogy „ha rajta múlna, nulla százalék EU-s fejlesztési forrást biztosítana Budapest számára, az uniós pénzeket vidékre irányítaná”. Így a város megkapja a korábban ígért 350 milliárd forintos uniós fejlesztési támogatását. A budapestiek közül sokan emlékeznek még a 2010 előtti időszakra, amikor az uniós pénzeket Demszky Gábor akkori városvezető vezényletével szinte kizárólag a lassan épülő 4-es metróra irányították, miközben a várost és a BKV-t nyakig eladósították, s egyre több busz, metrókocsi, villamos, troli gyulladt ki, izzott, füstölt és rázott. Az egykori szocialista kormány és a magát liberálisnak mondó főpolgármester folyamatos harcának áldozatai az itt élő emberek voltak, akikkel a romló szolgáltatásokért mind többet fizettettek.
Az ismétlődés veszélye rémlett fel most a Tarlós–Orbán-konfliktus formájában, amiben nem kis szerepe volt éppen Lázár Jánosnak, a főváros–vidék ellentétet rendre kiélező korábbi hódmezővásárhelyi polgármesternek. Ahogy Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszternek is, akinek volt belvárosi polgármesterként ismernie kellene, hogy „mitől megy a villamos”. Gyakorló polgármester Józsefvárosban Kocsis Máté fővárosi tanácsnok is, aki eddig leginkább a Fidesz budapesti „transzmissziós szíjaként” működött például a Mahir-oszlopok ügyében, amelynek jogellenes fővárosi bontását minap állította le a bíróság.
Budapest „barátai” közé tartozik még Varga Mihály nemzetgazdasági, valamint a ma Tarlós Istvánnal tárgyaló Seszták Miklós nemzetfejlesztési miniszter is. Ők eddig úgy segítettek a BKV-n, hogy tízmilliárdokat elvontak a fővárostól, illetve nem fizettek ki élő szerződések után, miközben az önkormányzatot spórolásra ösztökélték. Csoda-e, ha a főpolgármester éles fájdalommal reagál szövetségesei késdöféseire?
Édes mindegy, hogy ezeket a döféseket mai hatalmi vágy, majdani pozíció elérése vagy az elmulasztott fővárosi önkormányzati átalakítás szándéka vezette. Az ilyen baráti tevékenységeket mindig Budapest és környékének lakói fizetik meg, és következményeit – mint 2002-ben – a kormánypártok viselik.
