Itt tartunk most, s aligha reális, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozna a helyzet, s talán megelégednénk már azzal is, ha 2016-ban a dolgok legalább nem alakulnának a tavalyinál rosszabbul. Eleve természetes egyfajta bizonytalanság a világrend átalakulása miatt, s a harc a pozíciókért aligha csitul. A Szíriában aktivizálódó Oroszországnak például most már végig kell vinnie megkezdett játszmáját, amelyben az ellenérdekeltek sem maradnak tétlenek. Így nem lepődhetünk meg azon, ha tavasszal ismét feszültebbé válik a helyzet Kelet-Ukrajnában. Mint ahogy a Közel-Keleten sem várható megnyugvás, ráadásul Amerikát lebéníthatja a választási kampány, ami szintén növeli a bizonytalanságot. Az Európát sújtó válságok sem oldhatók meg egy csapásra, s a felhevült hangulatban agresszívabbá vált közbeszéd közepette a széttartó folyamatokat a végeredménytől függetlenül csak tetézi, hogy a britek folyamatosan lebegtetik a kilépésüket az unióból.
Ebben a helyzetben a magyar kormány érdekeit paradox módon éppen a káosz folytatódása szolgálná. Így Orbán Viktor Magyarországa továbbra is a stabilitás szigeteként tűnhetne fel, s az általános gyengeségben a hazai gondok is kevésbé látszanának. Ha azonban Európa úrrá lesz a gondokon, akkor értelmét veszítené az orbáni út, ráadásul egy újra cselekvőképes EU-ban sokaknak eszébe juthatnának az elmúlt hónapokban a magyar vezetéstől kapott pofonok is. Ennek ellenére persze a világot a stabilitás növekedése tenné jobb hellyé.
