Részlet egy üzenőfüzetből. „Tisztelt Szülő! Bizonyára önnek sem okozott különösebb gondot az a néhány napos rendkívüli szünet, amíg a kifizetetlen számlák miatt nem közlekedtek az iskolabuszok. A Klebelsberg Iskolafenntartó Központ (Klik) ígérete szerint a jövőben rendesen fizetik ezt is, meg a gázszámlát is. A bérünk rendszeres csúszása miatt van ugyan némi fenntartásunk ezzel kapcsolatban, de mivel közeledik a tavasz, így biztosan elég lesz két réteg ruhában útnak indítania gyermekét akkor is, ha a szolgáltató megint kikapcsolja a fűtést az iskolában. Azt nem ígérhetem ugyan, hogy minden órát megtartunk, mert az erre a hétre kiosztott krétaadag nagy részét annak ellenére elhasználták a kollégák, hogy csak a másodfokú egyenletnél bonyolultabb feladatokat oldják meg a táblánál. Persze mindig akad olyan kockás inges, borostás, kócos lázadó, aki túl részletesen akarja magyarázni a tananyagot A szóbeli számonkérést továbbra is szigorúan vesszük – főleg azért, mert nincs elég papírunk ahhoz, hogy dolgozatot írassunk. Ha lenne, akkor sem tudnánk kinyomtatni a feladatsort, mert az engedélyeztetési eljárás elhúzódása miatt hetek óta nem működik a printer. Természetesen krétát, papírt és patront is igényeltünk a Kliktől, de egyelőre nem kaptunk. Örömmel tájékoztattak viszont arról, hogy hamarosan lesz csocsóasztalunk, dartsból és ördögbotból is kapunk bőven, míg az udvaron petanque-pályát alakítunk ki. Üdvözlettel: Az osztályfőnök.”
A fenti üzenet természetesen fikció, de abszurditását éppen az adja, hogy akár meg is születhetett volna a 2016-os Magyarországon. A közoktatásban kirobbant tiltakozáshullám egyik – ha nem a legfőbb – oka a túlzott központosítás, és annak megtestesítője, a Klik működése – jelen esetben inkább működésképtelensége volt. Az elmúlt hetekben a szélesebb nyilvánosság is megismerte azokat az alapvető problémákat, amelyekkel a pedagógusok és a diákok az egykori közoktatásügyi miniszter nevét viselő intézmény létrehozása óta nap mint nap szembesülnek.
Mindezek hátterében a központosított közbeszerzések rendszere áll, amelynek az a lényege, hogy az iskolák igényeit a tankerületeken keresztül összesíti a Klik, majd ez alapján írják ki a pályázatokat. Így elvileg olcsóbban tudják beszerezni a napi működéshez szükséges eszközöket. A gyakorlatban viszont a hosszadalmas pályáztatási-beszerzési folyamat nem való – legalábbis ebben a formájában – a közoktatásba. Amit ugyanis az állam nyer a réven, azt az iskolák (bőven) elveszítik a vámon. Nem véletlen, hogy a tiltakozáshullám elején Balog Zoltán, emberierőforrás-miniszter rögtön beszerzési kártyát ígért az iskolaigazgatóknak.
Bár akkor már vélhetően a vége felé jártak azok a közbeszerzési pályázatok, amelyek során összességében csaknem félmilliárd forintért vásárol a Klik az oktatási intézmények számára egyebek között 288 csocsóasztalt, 1440 ördögbotszettet, 576 dartstáblát és ugyanennyi petanque-készletet. Félreértés ne essék, ezek is fontosak a gyermekek testi-szellemi fejlődése érdekében, de amikor egy rosszul szervezett intézmény 17 milliárdos adóssággal küszködik, lenne ennél fontosabb dolga. Mondjuk az, hogy jól felszerelt iskolák működjenek, ahol a kréta helyét végre átveszi a digitális tábla.
A pedagógusok Kossuth téri tüntetése előtt a Magyar Nemzetben megjelent egy interjú Klinghammer Istvánnal. A volt felsőoktatási államtitkár kijelentéseivel igazi szimbólumot adott a kockás inges tanárok és diákok kezébe. Ahonnan a jelek szerint már az ördögbot sem hiányzik sokáig
