Hibázott a szakma is: háttérbeszélgetésekből tudjuk, többen is látták, mi folyik a szomszédban, de senki sem figyelmeztette a kisbefektetőket. Akik persze a végső kárvallottjai az ügynek, s egy év elteltével nemcsak a valódi felelősök megnevezését hiányolják, hanem a pénzüket is. Bár a quaestorosoknak sokszor a fejükhöz vágják, hogy „meggondolatlanul” bedőltek a brókercégek által ígért magas kamatoknak, s azt is, hogy a kockázatos vállalati kötvények után alapvetően nem jár kártalanítás, kétségtelen, hogy példátlan csalássorozat áldozataivá is váltak. Számukra elkeserítő, hogy egy év elteltével még mindig nem teljesítették maradéktalanul a követeléseiket. Pedig a kormány a Quaestor-törvény elfogadtatásával kivételes helyzetet teremtett nekik, ami persze erősíti a gyanút: azért olyan feltűnően sietős számára az ügy rendezése, mert nem szeretné, ha az esetleges kártérítési perek során kiderülnének kényes részletek a Quaestor-befektetésekkel kapcsolatban.
A Quaestor-ügy végső tanulsága még várat magára, de egy dolog kiderült: a magyar kézben lévő bank- és pénzügyi rendszer sem jelent garanciát semmire, ha a tulajdonosok csalók vagy kóklerek.
